MINDENÉRT GYURCSÁNY A FELELŐS?

A kérdőjel után illene ide egy nagy smile!
Az még csak hagyján, hogy lassan két hete semmiről sem szól a nóta, mint a bajai választásokkal kapcsolatos csalásról. Megy az adok-kapok. A kamuvideó-botrány csak egy fejezet a sztoriban. Ahogy annak idején a címben szereplő mondotta volt, ezt el…, nem kicsit, nagyon!
Normális ember ezt nem is veszi komolyan. Olyan bornírt az egész, és annyira abszurd, mind lassan a mindennapi életünk.
Azt gondolná az ember, hogy ezt nem lehet fokozni. De sikerült!
Az E-14 néhány képviselője performanszot mutatott be a Lánc-hídon, kora hajnalban. A rend éber őrei a tűzoltók segedelmével leszedte a hídmászás bajnokait, majd miután a mentők megállapították, hogy egyiküknek sincsenek szuicid hajlamai, a rendőrökre hagyták a munka nehezét. Azok pedig feljelentést tettek.
Mindeközben a csak lényegről feledkeztek meg. A drapéria ugyanis ott maradt a helyén, hirdetve, hogy mi is magyarok vagyunk, csak éppen nem FIDESZ hívők. A tűzoltók nem szedték le, a munka a hídmesterre maradt.
A lényeg az és s poén nem ez, hanem a kormányzópárt szóvivője, aki természetesen mindezt Gyurcsány Ferenc nyakába varrta. Hoppál Péter szó szerint ezt mondta: „Nagyon úgy tűnik, szót fogadott Bajnai Gordon Gyurcsány Ferencnek, és felült a gázrezsóra. Szerintem jobb lenne, ha leszállna róla most már. ….Fölösleges ilyen hisztériákkal a reggeli forgalmat megzavarni.”
Itt és most nem írom le a szóvivő arckifejezését, álljon csak annyi: viszketegséget okoz.
De e két mondat megérdemel egy kis elemzést.
A FIDESZ szóvivője enyhén túlreagálta a dolgot. És ebben a reakcióban megjelenik a kormánypárti kommunikációs spindoktorok ezidáig követett taktikája. Mindenért az „elmútt nyócév” és természetesen a volt miniszterelnök a felelős. Már-már mitikus alakká válik Gyurcsány Ferenc, mint a kerek erdő gonosza, akit mindenért okolni lehet.
Csinálja csak a FIDESZ ezt a kommunikációt. Minél inkább ezt teszi, annál kevéssé fog hatni. Már most is nevetésre ingerli egy-két elszólásuk a vájt fülű hallgatót. Szégyenteljesen kisstílű az egész!
Ha semmi másért, de már ezért megérdemli ez a kormány, hogy leváltsák!
Ceterum censeo OV esse delendum!

DÜHÖS VAGYOK!



A szerző felvétele

 Ma a magyar demokraták – totálisan függetlenül attól, hogy milyen zászló alá tömörülnek – csalódottak. Csalódottak azért, mert ismerik azt a bölcsességet, miszerint a demokrácia igen macerás és fárasztó, de még nem találtak ki nála jobbat.
Október 23-a megint bebizonyította, hogy egészen más forog a politikusok agyában és a választópolgár fejében, ha a demokráciát meghallják. Az ellenzéki tüntetés nem érte el a célját. Két ok miatt sem. Az egyik az, hogy a rendezvény szervezői képtelenek voltak bemutatni azt, hogy a mindenki által vallott célt: Orbán kormányának leváltását, egy egységes céllá kovácsolják az együttműködés valamely formájában.
Ahogyan az egy nappal később, a rendezvényt szervezőktől elhangzott: a résztvevőket kérték, ne ejtsenek szót az együttműködés kérdéseiről, csak azt hangsúlyozzák, ami hasznos a kormány leváltása szempontjából.
Lefordítom: minden ott megszólalót előre arra kértek, hogy ne tegyen mást, mint az MSZP–Együtt-PM kampányának szlogenjeihez hasonló mondatokat fogalmazzanak meg. Álljanak be a sorba és szolgálják a két párt együttműködését.
Ez pedig végzetesen rossz üzenet. Már korábban megírtam abbéli véleményem, hogy miért utasította el az MSZP a „kis pártokkal” való együttműködést. Most újra ezt érzékeltem. Nincs szükség egy kétosztatú parlamentben más politikai erőre. Nem érdekes, hogy ezeknek a pártoknak mekkora a támogatottsága. Nincs rájuk szükség, mert csak megzavarnák a két „nagypárt” (FIDESZ, MSZP) békés hatalommegosztását. Zavart keltenének a gépezetben.
A közös tüntetésen liberálisok, a nemzeti konzervatívok ne fogalmazzanak meg semmit, mondják az előre megbeszélt szöveget. Szövetkezni nem akarnak velük, ám a szavazótáboraikra szükség lenne.
Ez a játék így egy kicsit inkorrektnek tűnik.Már csak azért is, mert az MSZP elnöke viszonylag jól számol – a saját érdekei szerint –, mert úgy kalkulál, hogy a társadalom legnagyobb részének a hócipője tele van az elmúlt három évvel, és inkább látná az ellenzéket a hatalomban. Így – figyelembe véve a választási törvény előírásait –, ha egyedüli koalícióval képviseli az oppozíciót, mindenképpen jól jöhet ki a dologból.
Ha megnyeri a választásokat, akkor azért, ha nem nyeri meg, akkor pedig egyedüli ellenzéki pártként maradhat a parlamentben.
Náhány momentumról Mesterházy és Bajnai megfeledkezik:
Az első, és talán a legfontosabb, hogy jelen támogatottságuk nem elegendő a győzelemhez (a választási végrehajtási törvény előírásai szerint) még a tisztes vereséghez sem. Ugyanis ezzel a politikával nem lesznek képesek megszólítani a bizonytalan szavazók közül azt a másfél milliót, akiknek a szavazata feltétlenül kellene a győzelemhez.
A második tévedésük, hogy elfeledkeznek arról, hogy az együttműködésből kihagyott pártok hány szavazót képesek mozgósítani. Csak két példa erre: A szociáldemokraták Schmuck Andorral az élen, és háttérben a Tisztelet Társaságával minden további nélkül képes néhány százezer nyugdíjast mozgósítani. A DK-t ma minden közvélemény-kutató cég a parlamenti bejutás küszöbén méri. Ez alsó hangon legalább negyedmillió szavazó.
Elfelednek még egy további körülményt is. Az a bizonyos „hallgatag 40 százalék”, kb. 2,5 millió választópolgár, közül legalább a negyedének olyanok a jövedelmi viszonyai, hogy jól jár a jelenlegi 16 százalékos személyi jövedelemadóval. Ezek az emberek sohasem fognak arra szavazni, hogy a győzelem után csökkenjen a nettó jövedelmük. Ez a tábor egy kiélezett választási helyzetben Orbán Viktor táborát fogja erősíteni.
Nem elegendőek most csak a nagy szavak arról, hogy a „mi szövetségünk” a letéteményese a regnáló kormány elzavarásának. Ez ugyanis nincs így. És ezt a szavazók jelentős része látja, tudja.
Ha ezt a tényt elfeledik az MSZP és az Együtt-PM vezetői, nem várt kudarcban lesz részük. Nem véletlenül követelte a tömeg október 23-án az összefogást!
A választók ugyanis nem hülyék!
Ceterum censeo OV esse delendum!

AZ MSZP ÖSSZE- ÉS BEZÁR

Forrás: Interne

Összezár az Együtt 2014-el és kizár minden mást. Bár maga az MSZP is tudja, hogy azzal a támogatottsággal, amivel éppen most rendelkezik, az kevés ahhoz, hogy leváltsa a kormányt — akkor mire ez a döntés?

A döntés ugyanis nem arról szól elsősorban, hogy megdöntsék a FIDESZ kormányt – minden propaganda ellenére –, hanem arról, hogy megőrizzék parlamenti státuszukat. Az MSZP maradjon az egyetlen lényeges ellenzéki párt.

Az MSZP fiatalabb generációi felismerték azt, hogy Orbán Viktornak az a törekvése, hogy a magyar politikai életet kétosztatuvá tegye — megfelel az MSZP hosszú távú politikai érdekeinek. Ebbe az érdekrendszerbe nem fér bele az a politikai felfogás, amely a demokráciát a sokszínűséggel, az érdekek ütköztetésével és a kompromisszumok sokaságával képzeli el.

Borítékolni lehet azt a játszmát, hogy még egy esetleges ellenzéki nyereség után sem jelenik meg az Együtt politikai arca az új felosztású parlamentben. Az MSZP szép csendesen – mint annak idején a most kormányzó párt – felőrli majd saját szövetségesét. Egy részét integrálni fogja, más részét pedig perifériára tolja majd.

Nem véletlen a DK-val kapcsolatos álláspontjuk sem. Gyurcsány – pártelnöki időszakában – megpróbálta a szocialistákat egy nyitottabb, középpárt formáció felé terelni, ami egyben azt is jelentette volna, hogy a párt nyitottá válik a demokratikus „kispártok” (liberálisok, nemzeti liberálisok, egyéb, nem szélsőséges formációk) felé. Mindezt az MSZP vezetői élesen elutasították, mi több, egyre hangsúlyosabban kezdték mondogatni baloldali elkötelezettségüket.

A propagandában ez úgy jött le, mintha az MSZP visszatérne ahhoz a baloldali értékrendhez, amelyet a társadalom ugyan megszokott, de filozófiailag és a gyakorlatban is véglegesen elmúltnak tekinthető.

Az MSZP ugyan szavakban el akarja takarítani a mostani hatalmat – mert a választók sokasága ezt igényli –, ám nem sok elképzelése (nyilvánosságra került programja) van arról, hogy miként kezelje azt a káosztömeget, amelyek az „ölébe hullnak” egy esetleges győzelem esetén. Azonnali változást ígérnek, ami – minden logikusan gondolkodó állampolgár számára világos – teljességgel lehetetlen. Csak a jogi dúlás – Alaptörvény, a kormányzást gátló kétharmados törvények sorozata – helyreállítása legalább egy fél ciklust vehet igénybe. A gazdasági problémákról itt most ne is essen szó, mert legalább két ciklus kell a befektetőknek ahhoz, hogy visszanyerjék bizalmukat.

Még arról sem szóltunk, hogy miként lehet stabilizálni a hazai belpolitikai életet, oldani azt a mérhetetlen társadalmi megosztottságot, amit ma megélünk. Évtizedes program ez.

A választó tehát még az mai ellenzék győzelme esetén sem fogja érezni a javulást évekig. Azt sugallni a társadalomnak, hogy hamarosan minden jó lesz, a legnagyobb politikai felelőtlenség. Ez a felelőtlenség azonban nem csak a társadalommal szemben áll fenn, hanem az MSZP saját jövőjét illetően is.

Ugyanis, ha nem képes a mostani ígéretei végrehajtására – márpedig kevés az esélye –, akkor a következő választáson újra „könnyűnek találtatik”. Azaz elbúcsúzhat a hatalomtól, és a végtelenített szalag elölről kezdi a már lejátszott dalokat. Tehát, politikailag is kontraproduktív mostani stratégiája, hiszen inkább a sikertelenséget előlegezi, semmint az erősödést.

Az MSZP ma úgy gondolja, hogy az ellenzék „meghatározó ereje”. Ez statisztikailag kétségtelenül így van, ám nem kellene elfeledni az ország nem kétpólusú, hanem színes és többérdekű.

Ceterum censeo OV esse delendum!

GONDOLKODOM, TEHÁT VÉLEMÉNYEM VAN

Lassan két hete, hogy nem írtam, több dolog jött közbe, de a legfőbb ok az volt, hogy megint nem volt érdemes csatlakozni ahhoz a táborhoz, amely a napi eseményeket kommentálta. Gyakorlatilag mi értelme ugyanazt a gondolatot elmondani máshogy és másféleképpen?
Ami mégis újra a gép elé kényszerített, az a szokásos péntek reggeli kormányfői interjú volt.
Mindenki tudja – még az ellenfelei is elismerik –, hogy Orbán Viktor kitűnő debattőr. Kommunikációs tanácsadói sem most jöttek a falvédőről, így kitűnő mondatok hangzanak el. A probléma csak az, hogy ezek a hangzatos szavak néha nehezen értelmezhetők, mi több, ellentmondásban vannak a valósággal.
Az MDF szlogenjének (nyugodt erő) átcsempészése a mai FIDESZ kormányzásra enyhén szólva is bornírt. Mert a kormányzópárt egyáltalán nem nyugodt. Ereje ugyan még van (a kétharmad), de egyre jobban látszanak a pánik jelei. Mint azt a bajai választással kapcsolatos reagálásaikból is kivehető.
Továbbá megtudtuk, hogy országunk már nem gyorsnaszád, hanem villamos. Azért két esztendő alatt leamortizálni egy hadihajót tömegközlekedési eszközzé (már csak a nagyságrendeket tonnában kifejezve) degradálni — nem akármi!
Továbbá megtudtuk: „…miközben persze jó volna a költségvetésbe a béremeléseknél nagyobb számokat írni a közalkalmazottaknál, meg kell fogni a saját kezünket az ország érdekében, tehát csak olyan béreket tudunk emelni, illetve csak olyan mértékben tudunk béreket emelni, amilyen mértékben a gazdaság ezt megalapozza.” Fogni kell tehát egyik kezünkkel a másik kezünket, nehogy béremelés legyen a közszférában, mert a gazdasági teljesítmény erre nem elég. Hát nem is csodálom, ezt az önmarkolászást, mert azzal ugye nem dicsekedhet a kormányzat, hogy hatalmas mennyiségű működő tőkét vonzott volna az országba, ezzel adóbevételeket és munkahelyeket teremtve. Éppen az ellenkezőjét csinálta. Elriasztotta a nemzetközi tőkét. Amelyik maradt (pl.: bankok), azok fogcsikorgatva fizetik a különböző költségvetési sarcokat.
Azért is jó lenne, ha lefogná a kormány egyik kezével a másikat, hogy a költségvetésből ugyan ne gyarapítsák közvetlen környezetük éhes vállalkozóit.
„…a segélyalapú gazdaság helyett egy munkaalapú gazdaságot hozzunk létre, ami nemcsak kormányzati intézkedéseket jelent, hanem azt, hogy az emberek is elfogadják ezt a gondolkodásmódot. Ők is, ha lehet, inkább munkából akarnak megélni, és nem segélyből.”
Ezzel csak az a bibi, hogy a két egymást követő mondat gyökeresen ellentmond egymásnak. Ugyanis nem hoztak létre „munkaalapú gazdaságot”. Igaz, hogy a statisztikák kevesebb munkanélkülit tartanak nyilván, de azt nem tudják letagadni, hogy kevesebb a munkahely, mint a kormányzás kezdetén. A munkanélküliek száma nem csak ezért csökken, mert a fél minimálbéren dolgozó közmunkásokat is „foglalkoztatottnak” tekintik, hanem azért is, mert a 2010 óta meghozott törvények értelmében, akik a csökkentett munkanélküli ellátásból kiesnek, azok már nem is szerepelnek az adatokban. Az a néhány tízezer fő, aki több mint egy éve keres munkát (és nem talál), az tulajdonképpen nincs is. Kiesik minden ellátási rendszerből, maximum az önkormányzatok szociális segélyért sorban állóit gyarapítja.
Az igaz, hogy az emberek a munkájukból szeretnének megélni, de ez nem a közmunkát, mi több, nem is a közszolgálatot jelenti. Az előbb említettek szerint pedig munkahely és foglalkoztatás nincs. Tehát hiába akar. Az akarat e helyt kibicsaklik, és kilátástalan óhajjá silányodik.
Ami pedig a választókkal kötött megállapodást illeti, azok a mondatok már a sima hazugságok szintjén vannak. A FIDESZ még csak nem is ígért 2010-ben, hanem simán meglovagolta azt a hamis propagandát, amelyet 2006-tól – igaz, következetesen és gátlást nem ismerve – folytatott a kormány ellen. A fülkeforradalmat még a Vörösmarty téren bejelentették. Mára ez már a tagadás kategóriájába került. Mint ahogy nem volt az előbbi forradalmi tett, úgy nem volt „megállapodás” sem a választókkal. Az Orbán Viktor által küldözgetett levelek célba értek ugyan – volt, aki persze soha sem kaphatja meg, mert jó néhány éve, még a rendszerváltás előtt eltávozott közülünk –, de a legtöbb esetben a szemétben kötöttek ki. Én nem ismerek élő embert, aki visszaküldte volna a feladónak!
A legaranyosabb bonmot azonban az alábbi volt: „Azt szoktuk mondani a Fideszben, hogy egyesek szerint a pénz nem boldogít, de azt szeretnénk, ha erről minden magyar ember személyesen meggyőződhetne. Tehát hagyjunk náluk minél több pénzt.”
A régi mondás igaz. Abban az esetben, ha annak, aki mondja, minden anyagi java megvan ahhoz, hogy emberhez méltón éljen. A cél, hogy e körülményt minél több magyar ember megismerhesse — dicséretes törekvés. Ám a valóság mást mutat. A társadalom nagy része ma már nem is álmodhat arról, hogy olyan körülmények között éljen, mint akár 10 esztendeje. Hárommillió ember él a létminimum alatt. Az Alaptörvényből kiszerkesztették a legelemibb szociális jogokat. Ma már nyugdíjra sem jogosult senki, mert nem nyugdíjjárulékot fizet, hanem szociális adót. Ad absurdum, ha a kormány úgy gondolja, akkor ezt a „viszonyt” nem tekinti magára kötelezőnek, és csak annyi ellátást fizet, amennyit a saját érdekei szerint jónak lát.
A pénzt nem az embereknél kell hagyni, hanem olyan körülményeket teremteni, hogy azt megkereshessék. Nem kell olyan adórendszert bevezetni, amely a legszegényebbeket (minimálbéreseket) is adófizetésre kényszerít. Olyan adórendszer kell, amely a terheket a jövedelmek arányában teríti szét.
És ha már az adóknál tartunk a legszebb mondat, aminek nincs értelme: „…csak olyan áfa-csökkentésnek lehet korlátozott mértékben értelme, ahol garantálható, hogy az emberek számára a termék, amit áfa-csökkentés alá veszünk, olcsóbbá válik.” Ha egy terméknek csökken az ÁFA kulcsa, az a termék olcsóbbá válik. Az már egy másik kérdés, hogy ha az ÁFA- csökkentéssel egy időben a kormány növeli egyes más termékek az ÁFÁ-ját (amelyek az adott termék előállításához szükségesek), úgy nő a termékek előállítási és ezzel kereskedelmi ára is, amire a csökkenő ÁFA-t rátéve, lehetséges, hogy a termék drágul.
Szeretném továbbá, ha Európa továbbra is lefele húzna minket. Már csak azért is, mert az a „lefele” a magyar társadalomnak igen csak „felfelé” van. Azt sem szabad elfeledni, hogy ez a „lehúzó, válságos” Európa veszi meg a hazánkban gyártott termékek háromnegyedét.
A továbbiakra következő bejegyzésemben térek ki!
Ceterum censeo OV esse delendum!