 |
A szerző felvétele |
Október 23-a megint bebizonyította, hogy egészen más forog a politikusok agyában és a választópolgár fejében, ha a demokráciát meghallják. Az ellenzéki tüntetés nem érte el a célját. Két ok miatt sem. Az egyik az, hogy a rendezvény szervezői képtelenek voltak bemutatni azt, hogy a mindenki által vallott célt: Orbán kormányának leváltását, egy egységes céllá kovácsolják az együttműködés valamely formájában.
Ahogyan az egy nappal később, a rendezvényt szervezőktől elhangzott: a résztvevőket kérték, ne ejtsenek szót az együttműködés kérdéseiről, csak azt hangsúlyozzák, ami hasznos a kormány leváltása szempontjából.
Lefordítom: minden ott megszólalót előre arra kértek, hogy ne tegyen mást, mint az MSZP–Együtt-PM kampányának szlogenjeihez hasonló mondatokat fogalmazzanak meg. Álljanak be a sorba és szolgálják a két párt együttműködését.
Ez pedig végzetesen rossz üzenet. Már korábban megírtam abbéli véleményem, hogy miért utasította el az MSZP a „kis pártokkal” való együttműködést. Most újra ezt érzékeltem. Nincs szükség egy kétosztatú parlamentben más politikai erőre. Nem érdekes, hogy ezeknek a pártoknak mekkora a támogatottsága. Nincs rájuk szükség, mert csak megzavarnák a két „nagypárt” (FIDESZ, MSZP) békés hatalommegosztását. Zavart keltenének a gépezetben.
A közös tüntetésen liberálisok, a nemzeti konzervatívok ne fogalmazzanak meg semmit, mondják az előre megbeszélt szöveget. Szövetkezni nem akarnak velük, ám a szavazótáboraikra szükség lenne.
Ez a játék így egy kicsit inkorrektnek tűnik.Már csak azért is, mert az MSZP elnöke viszonylag jól számol – a saját érdekei szerint –, mert úgy kalkulál, hogy a társadalom legnagyobb részének a hócipője tele van az elmúlt három évvel, és inkább látná az ellenzéket a hatalomban. Így – figyelembe véve a választási törvény előírásait –, ha egyedüli koalícióval képviseli az oppozíciót, mindenképpen jól jöhet ki a dologból.
Ha megnyeri a választásokat, akkor azért, ha nem nyeri meg, akkor pedig egyedüli ellenzéki pártként maradhat a parlamentben.
Náhány momentumról Mesterházy és Bajnai megfeledkezik:
Az első, és talán a legfontosabb, hogy jelen támogatottságuk nem elegendő a győzelemhez (a választási végrehajtási törvény előírásai szerint) még a tisztes vereséghez sem. Ugyanis ezzel a politikával nem lesznek képesek megszólítani a bizonytalan szavazók közül azt a másfél milliót, akiknek a szavazata feltétlenül kellene a győzelemhez.
A második tévedésük, hogy elfeledkeznek arról, hogy az együttműködésből kihagyott pártok hány szavazót képesek mozgósítani. Csak két példa erre: A szociáldemokraták Schmuck Andorral az élen, és háttérben a Tisztelet Társaságával minden további nélkül képes néhány százezer nyugdíjast mozgósítani. A DK-t ma minden közvélemény-kutató cég a parlamenti bejutás küszöbén méri. Ez alsó hangon legalább negyedmillió szavazó.
Elfelednek még egy további körülményt is. Az a bizonyos „hallgatag 40 százalék”, kb. 2,5 millió választópolgár, közül legalább a negyedének olyanok a jövedelmi viszonyai, hogy jól jár a jelenlegi 16 százalékos személyi jövedelemadóval. Ezek az emberek sohasem fognak arra szavazni, hogy a győzelem után csökkenjen a nettó jövedelmük. Ez a tábor egy kiélezett választási helyzetben Orbán Viktor táborát fogja erősíteni.
Nem elegendőek most csak a nagy szavak arról, hogy a „mi szövetségünk” a letéteményese a regnáló kormány elzavarásának. Ez ugyanis nincs így. És ezt a szavazók jelentős része látja, tudja.
Ha ezt a tényt elfeledik az MSZP és az Együtt-PM vezetői, nem várt kudarcban lesz részük. Nem véletlenül követelte a tömeg október 23-án az összefogást!
A választók ugyanis nem hülyék!
Ceterum censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése