2013. június 17., hétfő

BESZÉDEK HELYETT

A hét végén két beszédet is hallhatott az arra kíváncsi, kormányváltást sürgető közönség. A Együtt 2014-PM szövetség mintegy lezárva az országjárást csaknem zártkörű szeánszra várta tagjait. Bajnai Gordon kezd felnőni a feladathoz, hiszen arról próbálta meggyőzni a hallgatókat és a nézőket, hogy bizony a mögötte álló szakértő csapat „kulcsrakész” kormányprogrammal rendelkezik. Az ATV-ben leadott show tartalmát tekintve talán a legkomolyabb megnyilvánulás volt az ellenzék részéről az elmúlt hónapokban, mégis az volt az ember érzése – Hofi szavaival –, hogy „….az is hülye, aki erre kardot ránt!”
Ugyanis egy valamit felejtettek el az ellenzék spin doktorai: a halk szó és a logikus, realista, visszafogott érvelés ma már nem hatékony. Elnyomja azt a hatalom mindent átfogó, ostoba „jobban teljesít”-je. Az átlagpolgár ingerküszöbét nem éri el a higgadt elemzés, a józan jövőbe tekintés. Hiába a jól fogalmazott visszafogott érvelés. Igaz ugyan, hogy volt egy-két mondata a válságkezelő miniszterelnöknek, amellyel érezhetően (és kicsit szájbarágósan) a bizonytalan polgárokat akarta megszólítani, ám ezek éppen a szövegkörnyezet miatt sikeredtek kicsit szerencsétlenre.
Bajnai úgy látszik teljesen beleélte magát, hogy nála ma nincs „szalonképesebb” jelölt az ellenzék vezetésére. Ám ez – mai helyzet szerint – nem dőlt el, hiszen az MSZP elnöke és választmányának elnöke szintén pályázik erre a posztra, és várhatóan még komoly tárgyalások érlelik majd ki a személyi döntéseket. Bajnai tehetséges politikus, jó szakember – bizonyította ezt egy év kormányzása alatt –, de nem szaladhat el vele a ló, mert az veszélyezteti a maga által is kiemelkedő fontossággal bíró együttműködést.
Ma éppen az a legnagyobb baj a kormányváltást óhajtók táborában, hogy nem született meg még a különböző politikai elképzelést és jövőképet képviselő csoportok között – akiknek egy közös céljuk van, a jelenlegi hatalom leváltása – az a kompromisszum és program, amely alapján egységesen politizálhatnak.
Mert azt látni kell, hogy nem elegendő – a legjobb esetben – megnyerni a 2014-es választásokat. A választások megnyerésével csak lehetőséget nyernek arra, hogy egy valóban demokratikus, a modern Európába beilleszthető rendszert építsenek.
A Demokratikus Koalíció elnökének Nagy Imre háza előtt elmondott beszéde merőben más volt. Egy változásokért elkötelezett – most éppen nem vezető szerepre törő – politikus szenvedélyes állásfoglalását halottuk. Sokan, többek között a baloldali, liberális médiumok is, azt vetették szemére, hogy néha „nem tűrte a nyomdafestéket” fogalmazása. Ez szerintem nincs így.
Gyurcsány azt ismerte fel, hogy az eddigi gyakorlat – a komoly megfontolt, visszafogott fogalmazás – nem éri el a célját. Felül kell múlni azt a hangnemet, amit ma a hatalom gyakorol. Erre Gyurcsány Ferenc beszéde mindenképpen alkalmas volt. Nem ment kormányzási részletekbe, hanem arra hívta fel, néha keresetlen szavakkal hallgatóságának a figyelmét, hogy milyen veszélyekkel jár, ha passzív marad, ha fél, ha elfeledkezik arról, hogy milyen országot szeretne.
Fel kell rázni az embereket! Ez mehet persze jó szóval, okos érvekkel, de éppen itt az ideje, hogy könnyen érthető és markáns szavak is elhangozzanak a mai hatalomról.
Ezt a két beszédet egyszerre kell hallgatni, az utóbbi felrázza a választót, az előbbi pedig okos válaszokat adhat a jövőre, és e kettő adja meg azt az ideális képet, hogy milyen országban szeretnénk élni!

Ceterum censeo OV esse delendam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése