FARKASOK VAGYUNK VAGY HÜLYÉK?



Forrás: Internet - Origo.hu

 Orbán Viktor beszédet tartott a debreceni nagytemplomban. Meglepő kijelentéseket tett. A dolog már csak azért is érdekes mert iskolapéldája annak, hogyan is érvényesül a hatalom. Az alapvetően radikális liberálisként indult fiatal politikus mára egészen unikális pályát futott be, közben úgy váltogatta filozófiáit, ahogyan éppen az aktuális politikai érdeke kívánta.

Azt szokták mondani, hogy csak az ökör konzekvens. Ez így is van, de azért az már egy kicsit kétséget ébreszt, ha azt látjuk és tapasztaljuk, amikor egy politikus a szerint változtatja filozófiáját (liberálisról keresztényre, majd konzervatívra és végül demagógra), hogy melyik segíti a hatalom megragadásában illetve annak megtartásában.
De azért Debrecenben végül is megjelent az a bizonyos pata.
Merthogy a miniszterelnök szerint farkasok vagyunk. Azaz hordában járunk, és gondolkodás nélkül elejtünk mindent, amire szükségünk van. Mostanában a föld- és dohányügyletek bizonyítják ezt.
Ugyanakkor arról is számot adott, hogy nem igazán figyelt oda, amikor a társadalomtudományi tárgyakat oktatták a jogi karon. Ugyanis a társadalmi szerződés elméletek nem egy választás eredményeként jönnek létre. A választások – amikben a társadalom tévedésének lehetősége is benne van – ugyanis csakis meghatározott időre szólnak, és az adott társadalom valamely politikai szereplőit jogosítják fel arra, hogy a törvények szerint kormányozzanak. A választás egyetlen új törvényhozó testületet (parlamentet) és kormányt sem hatalmaz fel arra, hogy az adott jogrendszert „visszamenőleges” hatállyal megmásítsa, új alaptörvényeket léptessen életbe a társadalom megkérdezése, beleegyezése nélkül.
Arra már ki sem térek, hogy miként minősítette Európát, amely „egyre mélyebben gázol a válság ingoványába”.
Persze az egyházak felé fordulásnak megvan a maga oka. Egyrészt tudatni azokkal, hogy a hatalom még mindig a kormány kezében van, amely dróton rángatja a törvényhozást, így bármikor adhat és vonhat meg kedvezményeket, mi több, kiemelt státust. Mint ahogy most 10 milliárdot ígért a Debreceni református Kollégiumnak 2017-ig.
Ez az összeg persze nem nagyon sok, és szó, mi szó a felújítás ráfér az intézményre, elvégre a magyar kultúrkincs elvitathatatlan része.
A miniszterelnöki látogatást és beszédet pedig szinte komikusan ellenpontozta az országos akció, a fiatalok részére szervezett táncos ismerkedési estek sorozata. Mivel már régen kinőttem ebből a korosztályból, nem igazán vagyok érdekelt a projektben, ám bizton hiszem, hogy a ma tizen-, huszonéveseinek nem kell állami segítség ahhoz, hogy megtalálják partnereiket.
Ami a stabil párkapcsolathoz (házassághoz, családalapításhoz, gyerekvállaláshoz) kell, abban persze lenne dolga az államnak és a hatalomnak, de azt nem a táncparkett biztosításával, hanem munkahelyekkel, kiszámítható jövővel, vállalkozásösztönzéssel és sok egyéb gazadsági intézkedéssel oldhatná meg.
De nem teszi! Helyette bornírt és felesleges programokat szervez, mintegy mutatva, hogy mindent megtesz a jövő generációkért!
De tényleg! Ennyire hülyének nézik a társadalmat?
Mert ha igen, akkor ők maguk is ostobák!

Ceterum censeo OV esse delendam!