OKOK ÉS INDOKOK

2010 júliusa óta létezik ez a blog, háromszázhoz közelítő bejegyzéssel. Ha nem is napi, de heti rendszerességgel (az átlag havi kilenc bejegyzés) osztom meg olvasóimmal mindazt, ami bennünket körülvesz. Sokan – többek között tegnap is – megkérdezték, ugyan miért is csinálom?

Van, aki szerint falra hányt borsó mindaz, amit leírok. Kicsit ellentmondani látszik ennek a weblap látogatottságát mutató statisztika, amely vetekszik a havilapok példányszámával, de lássuk be, fel sem veszi a versenyt a bulvárszájtok látogatottságával.

A cél persze az lenne, ha minél többen szoknának rá arra, hogy véleményüket ne a propagandisztikus szövegek (amelyek pártok, szervezetek szemléletét tükrözik) alapján igazodjon el napi valóságunkban, hanem vegye magának azt a fáradságot, hogy önállóan – a rendelkezésre álló, szinte korlátlan (internet, egyéb források) információk alapján – alakítsa ki azt.

Mondhatná az egyszeri ember, hogy a rohanó világunkban erre nincs se ideje, se energiája. Pedig a fentiek igen-igen fontosak, megéri a rájuk fordított fáradság. Egyből kiderül, hogy hogyan és miképp akarnak bennünket átverni, megvezetni. Az egyes dolgok – legyenek ezek mindennapi apró-cseprő ügyek, vagy nagy horderejű döntések – többféle nézőpontból értékelhetők. Ha csak egyik oldaláról figyeljük azokat, lehetséges, hogy pozitívnak tetszenek, ám ha rendesen körbejárjuk azokat, felfedik csúfabb tulajdonságaikat is. Így már lehetséges, hogy nem is jók, mint azt eleinte feltételeztük.
Sorolhatnám még az indokokat, de valószínű soha nem tudnám olyan színvonalon megfogalmazni azt, ahogy Márai Sándor tette:

„…Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára… tanúságot arról, hogy a század, amelyben születettünk, valamikor az értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát. Életprogramnak nem sok ez, de nem tudok másként. …e tanúsághoz, a magam kegyetlen-hűtlen módján, hűséges akarok maradni.”
(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I. kötet, 392. oldal. Helikon Kiadó, Budapest, 2002.)

Ceterum censeo OV esse delendam!