SIKERT — MIRE IS HALMOZUNK?



Forrás: Internet

 A hivatalos kommunikációban az Orbán-kormány sikert sikerre halmoz. Legalább is szóban! A magyar nagykövetek előtt elhangzott beszédében azonban a kormányfő nem hagyott kétséget afelől, hogy korábbi gazdaságpolitikáját folytatja. Ez persze azt is jelenti egyben, hogy az elmúlt hónapokban megkötött egyezségeit (például a Bankszövetséggel) esze ágában sincs megtartani. A bankadót nem vezetik ki, sőt az az elkövetkező két évtized magyar gazdaságpolitikájának alapja lesz.

Ez a mondat két akaratot is kifejez. Egyrészt azt, hogy Orbán Viktor két évtizedre teszi azt az időt, amíg elfoglalhatja a miniszterelnöki széket, másrészt pedig gazdaságpolitikáját nem kívánja az unióhoz igazítani.
Persze egy ilyen beszéd – még akkor is, ha az a magyar diplomaták előtt, „zárt körben” hangzik el – nem marad meg a KÜM konferenciatermének falai között. Órákon belül ízekre szedik az uniós országok szakértői és kommentátorai.
Ha már kettőnél többen mondják, hogy részeg vagy, akkor abban van valami, el kell menni, kialudni magad, ha csak nem akarod totálisan lejáratni magad ismeretlen emberek előtt.
Ezt lehet jelen esetben javasolni a kormányfőnek, aki – akkumulátor-feltöltés ide vagy oda – úgy látszik nem áll a helyzet magaslatán. Senkit se tévesszen meg a forint átmeneti erősödése, ez nem a magyar gazdaság kiugró teljesítményének köszönhető. A külső gazdasági folyamatok következménye, amelyben kis hazánk egyáltalán nem játszik semmiféle „vezető” vagy egyáltalán: jelentős szerepet.

Forrás: Internet - Die Welt Online

Az Európai Unió szakértői folyamatosan kritizálják a magyar gazdaságpolitika – és politika – lépéseit. Sorra felróják a kormánynak, hogy belpolitikai intézkedései ellentétesek a közösség értékrendjével.
A demokrácia összetett intézmény. A rendszer elemei egymásra épülve adják azt, amit ma a modern Európa polgári demokráciának nevez. Az uniós szabályozás nem tér ki minden egyes részkérdésre, mert vannak „evidenciák”, amelyek betartása nem jogi és politikai kérdés, hanem axióma és állampolgári, politikusi reflex.
Így aztán a hazai közvélemény előtt nyugodtan hangoztathatják a kormányfő spindoktorai, hogy mit ugatnak nyugatról, amikor az intézkedéseink nem ütköznek uniós jogba. Való igaz! Nem ütköznek írott szabályokba. Csak a kontinens nyugati felén elfogadott polgári erkölcsbe.
Erről azonban a mai kormánynak – és sajnos az ország lakossága nagyobbik felének – úgy látszik, fogalma sincs. Sőt, ezt ki is fejti a miniszterelnök, aki nemrégen fél ázsiai népségnek aposztrofálta saját országa népességét — köztük persze saját híveit és rajongóit is. (Ettől a perctől kellene sokaknak elgondolkodniuk idolljuk emberi és erkölcsi „nagyságáról”.)



Forrás Internet - Nézőpont Intézet

 Az, hogy az ország – persze nem az egyének és nem az egész nemzet, hanem csak a hatalmat gyakorló politikai elit – hírneve lassan olyan mélységekbe kerül, ahonnan a bányászbéka alsó fertálya is sztratoszférai magasságnak tűnhet, már megszokjuk. A normális – még olykor gondolkodó állampolgár, a „zemberek” kisebbi fele – ember csendes rezignációval veszi tudomásul a naponta felreppenő, bombasztikus hülyeségeket. Megpróbál érvelni is ellene olykor – a siker azonban egyre gyakrabban kerüli el –, ám szavai elszállnak a messzeségbe. Még azt sem mondhatjuk, hogy süket fülekre talál, mert nem. A mai átlagemberek sokasága olyan mértékben fordul el a politikától (lásd legutolsó felméréseket), hogy a józan érvelések is elzúgnak mellette, mert automatikusan kizár minden politikai információt az agyából.


Forrás: Internet

Ennek azonban meg lesznek a hátulütői. Az ország olyan helyzetbe kerül, hogy legalább két generációnyi idő kell ahhoz, hogy magához térjen anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Erre csak egy példa: a bejegyzés írásának idején menetel Budapest közepén a szélsőjobboldali alakulat, éltetve azt a Magyar Gárdát, amelyet a bíróság feloszlatott. Az abszurd ebben az, hogy az utódszervezetnek – amelynek működése pontosan ugyanaz, mint elődjének, azaz törvénybe ütközik – szintén a magyar bíróság adta meg a demonstráció lehetőségét, felülbírálva a rendőrség tiltó határozatát. Akárhonnan is nézem: az már nem is Abszurdisztán, ez már valami lényegesen több, unikális jelenség.
Már nem is dühöng az ember, hanem elnézően – vagy kínjában – mosolyog.
Csak nehogy komoly sírás legyen a vége!

Ceterum censeo OV esse delendam!