MONDHATTA VOLNA SZEBBEN, KIS LOVAG!

Előre bocsátom, nem gyűlölöm Orbán Viktort, mert nem ismerem személyesen. Ám egy ember lehet azért nem szeretni, amit csinál, és ezt megerősíti a mondást – ha már maga is mindig ezekkel huzakodik elő –: „a tett maga az ember”.

Forrás: Internet Index

Szóval, végigültem a TV előtt a tusványosi szabadegyetemen elhangzott előadását. Először is el kell mondani, az előadás, annak módja, tetszett, bizonyítja ez miniszterelnökünk kiváló debattőri képességeit.

Na de a tartalom!

Azért az durva, hogy a visszatekintésben eljut odáig, hogy a közösséget, amelyhez tartozunk (Európai Unió) a volt szocialista országokhoz hasonlítja csak ezért, mert azok érzékenyebbek a társadalmi igazságtalanságokra, mint a saját pártja és kormánya. Arról már nem is beszélve, hogy a liberalizmust is valamiféle kommunista internacionáléhoz hasonlítja, amely („imperialista”) birodalmi babérokra tör.

Álljunk meg egy szóra: a hosszadalmas magyarázat arról, hogy a liberalizmus és az illiberalizmus miben különbözik, az kicsit mosolyra fakasztó, különösen az a passzusa, amikor megmagyarázza, hogy a liberális eszmék szerint az egyén szabadsága addig tart, amíg nem sérti más szabadságát. Majd összeveti ezt a saját nézetével, ami a keresztény értékekből fakad: „ne tedd azt, amit nem szeretnél, ha veled is tennének”.

Akárhogy is forgatom a két megfogalmazást, mindegyik ugyanazt jelenti: Ne árts felebarátodnak.

Az illiberalizmus ekkénti megfogalmazása tehát fából vaskarika, még akkor is, ha indoklása szerint ez a keresztény kultúra értékeiből fakad, amit a liberális nyugat maga mögött hagyott.

Szerinte nincs szükségünk az „európai szocializmusra”. Nincs szükség például a minimáljövedelemre és más hasonló, a társadalmi feszültségeket csökkentő döntésekre.

Ez pedig nem más, mint a neokonzervatív gazdaságpolitika, sajátosan ötvözve a napjainkban már lecsengő gazdasági diktatúrák (Kína, Oroszország, Törökország) gyakorlatával.

A tanácsadók úgy látszik felhívták a figyelmét arra, hogy a fejlett országokban új gazdasági válság fenyeget. Ám ennek okai nem az uniós politikában, hanem a nagy gazdaságok: Kína és az USA megtorpanásában és a hitelválságban keresendők.

A miniszterelnök elszólta magát: ő már az elkövetkező 15 évben gondolkodik, amely időszakban meg kell erősíteni a nemzettudatot, a gazdasági és politikai felépítményt, továbbá a hadsereget és a rendőrséget.

Szerinte fel kell készülni továbbra is a migrációs nyomásra, amire válaszul a schengeni országok belügyminiszteri tanácsának adna nagyobb jogosítványokat a határok védelmére. (Itt csak emlékeztetőül: nem olyan régen még kirohant az ellen, hogy a Frontex erői megjelenjenek hazánkban, mert akkor azok fognak diktálni.) Újabb ellentmondás a mostani és korábbi nyilatkozatok közt, pedig a helyzet (külső körülmények) nem változtak.

Amit pedig Európa kulturális identitásának feladásáról szónokolt, az egyszerűen badarság. Európa nem adta fel kulturális identitását, a magyar, a német, a cseh, a holland polgár magáénak érzi az évezredes hagyományainkat, ápolja és fejleszti azokat, mint ahogy egyetlen uniós ország sem adja fel identitásának alapját képező nyelvét. Esze ágában sincs kultúrát váltani, még akkor sem, ha országában nagy számban élnek más kultúrkörhöz tartozók. (Németországban már a hetvenes évek közepétől élnek törökök, akik muszlim hitükkel nem befolyásolják a protestáns és katolikus német többség identitását.)

Forrás: Internet -- Marabu

Az egész beszédet a mélyben átitatta a FIDESZ már korábban meghirdetett – és akkor sem valós alapokon álló – politikája: az erős idegenellenesség, a nemzeti önállóságra való törekvés.

Ennek a gondolatnak csak egy hibája van: Gazdaságpolitikai téren voluntarista. Ma kis hazánkban nincs olyan hazai gazdasági erő (teljesítmény, innováció, természeti erőforrás, tőke), amely alkalmassá tenné az „függetlenségre". Már csak azért sem, mert az uniós és a magyar gazdaság számtalan szállal kapcsolódik össze, a villamos energiától a kereskedelmi és termelési hálózatokon át a képzésig és a munkaerőpiacig.

A beszéd egyetlen célt szolgált: megerősíteni a párt híveit abban, hogy a miniszterelnök vezetésével minden jól megy. (Hasonlatos ez Ferenc József mondásához: „minden meggondoltam, mindent megfontoltam”.)
Csak ne egy újabb háború legyen ennek a nagy önállóságnak az eredménye. Mert rossz álmaiban még azt is el tudom képzelni, hogy az se lesz nagy ár a hatalom megóvása érdekében!

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ OSTOBASÁG APOTEÓZISA

Meglehetősen régen írtam. Ez egyrészt a nyárnak másrészt az elmúlt négy hét eseményeinek köszönhető.

Forrás: Internet -- Marabu

Az elmúlt hónapban minden képzeletbeli rekordot megdöntött a butaság a közéletben. Ha valaki figyelmesen követi az eseményeket, akkor megdöbbenve tapasztalja, hogy a hatalom intézkedéseit és az azt képviselő személyek milyen gyenge minőséget képviselnek. Mindent elönt a középszer uralma. Az a fajta értékrend és gondolkodás, amely egyre nyíltabban jelenik meg, egyetlen célt szolgál: azoknak a megnyerését, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a különböző intézkedések következményeit felmérjék, és kialakíthassák objektív véleményüket.

Ez a populista propaganda lényege. Azonban ennek is van egy kis bibije: maga a hatalom sem képes (vagy nem akarja) felmérni, hogy egyes döntései hosszú távon mivel járnak.

De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk:

Sikerrel ledarálták a MTA kutatóhálózatát. A meghozott törvény persze egy dolog, de a végrehajtás, az új rendszer létrehozása már más kérdés, az bizonytalan.

Egy azonban biztos: nem elsősorban arról a kb. 4000 kutatóról szól a történet, akik a tudomány valamely területén végeznek alkalmazott és alapkutatásokat. A lényeg ismét a pénzről szól, azokról az összegekről, amellyel a tudományos világ támogatta a kutatásokat.

Egy valamivel azonban láthatóan nem számoltak – mert nem tudták, nem voltak róla kielégítő ismereteik –, hogy a kutatások támogatása „projekt” rendszerű. Kutatókat, teameket és kutatási programokat támogatnak, nem intézményeket. Így aztán a valóban jeles kutatást végző tudósok és teamjeik rögtön átvitték a projektet egy szabadabb világba, jelesül Svédországba.

Így nem maradt itthon se a projekt, se a kutató, se a pénzt! (Pestiesen erre mondják, hogy pech!)

Meghozták a döntést, az ’56-os Intézet megszüntetéséről és beillesztéséről a Veritas-ba. Ez azt eredményezte, hogy a két évtizeden át dolgozó kutatók önálló munkáját ellehetetlenítették.

Ennek következménye, hogy az eddig összegyűjtött anyagot (az oral history archívumot) az adatszolgáltatók letiltották (azaz már nem érhető el a kutatók számára). Persze ez is lehetett a cél, hiszen a Veritas élen jár történelmünk „újra fogalmazásában”, népiesen a történelemhamisításban.

Forrás: Internet -- Hír24

Hogy a fenti cél minél hatékonyabban valósuljon meg, az EMMI oktatási államtitkársága először megbízta Takaró Mihályt, hogy vegyen részt a 2020-as Nemzeti Alaptanterv „hazafias” szellemű átdolgozásában. A várható kinevezésen nevezett felbuzdult, és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Jókai Mór Nyári Egyetemen lazán kijelentette, hogy Eszterházy Péter kultúraromboló és oktatása nem kívánatos az iskolákban.

A kijelentés után ugyan az EMMI közleményben adta tudtul, hogy nevezettnek nincs szerződése a minisztériummal. Azt persze tudjuk, hogy manapság sok olyan kókler tesz-vesz a hatalom környékén, akik úgymond nincsenek szerződéses viszonyban a kormányzattal. (Csak csendben jegyzem meg, ez már szinte napi gyakorlat a kormányzat munkájában.)

A szakképzés átalakításáról a napokban megjelent elképzelések pedig meglehetősen kiforratlanoknak tűnnek, bár néhány szakértő szerint az átalakításnak ideje volt, mert a szakképzést az elmúlt években rendesen kivéreztették.

Forrás: Internet -- Négymadár

Arról persze szó sincs, hogy az egész oktatási rendszert megreformálnák úgy, hogy a különböző szintű oktatási formák és szintek ki- és bemeneti szintjei egymáshoz igazodjanak. Erről szerintem szó se lehet, hiszen ekkor megvalósulna az oktatásban a tehetséggondozás, nem lennének gyerekek és fiatalok kirekesztve az oktatásból csak azért, mert a felvételi követelménynek csak úgy tudnak megfelelni, ha olyan költségeket vállalnak, amelyeket családjuk nem tud kifizetni. (Lásd:

 nyelvi kompetencia megszerzése az egyetemi és főiskolai felvételhez. A középiskolai oktatás nem biztosítja egy idegen nyelv nyelvvizsga szintű elsajátítását.)

Ezek azok a bornítságok, amik minden állampolgárt érintenek. Az már szinte csak mellékes eseménynek számít, hogy beszántották a színházak támogatásának rendszerét. Elvégre minek is színházba járni! Az alternatív (értsd nem állami és önkormányzati és a Teátrumi Társulaton kívüli) színházak amúgy is csak a felforgató és „nem magyar” eszméket terjesztik, tehát nincs is rájuk szükség. Hogy erről a közönség miként vélekedik, az egyébként a hatalmat nem érdekli.

Szóval a rombolás a kulturális életben is akadálytalanul megy tovább. Az eredmény?

Az eredmény egy olyan generáció felnövekedése, amely önhibáján kívül (mert a szüleik „döntöttek" így) nem lesz képes a jövőben eleget tenni a kihívásoknak. Nem lesz képes olyan ismereteket elsajátítani, ami 15-20 év múlva is aktív szereplővé teszi a munkaerő-piacon.

Érthetőbben: ez a hatalom a társadalom alatt vágja a fát, és már előre láthatóan komoly válságba viszi az országot.

Ceterum censeo OV esse delendam!