PISTIKE A LABIRINTUSBAN

(Bárkihez való hasonlóság csak a véletlen műve)

Pistikét egészen kis korában szülei elvitték a vidámparkba, ott is a tükörlabirintusba. Lenyűgözte ez környezet. A sok kicsit- és nagyon görbe tükör egészen mást mutatott, mint az otthoni. Nem volt egy satnya kis legény, mint a fürdőszobában.

A labirintus más mutatott. Hol a válla lett széles, hol magas lett, hol kipocakosodott kissé. Nagyon szerette. Egészen elmerült saját szemlélésében.

Forrás: Internet

A szülei alig tudták kicsalogatni onnan, unos-untalan vissza kellett menni vele a labirintushoz. Máshová már nem is vágyott. Ha volt olyan hétvége, amikor máshová ment a család, hisztizett, kiverte a balhét.

Így aztán a hétvégein – szinte mindig – órákat töltött a tükrök között. Eleinte zavarta, hogy amikor kijött onnan, szembesülnie kellett az otthoni tükörrel és annak valóságával. Abban már egyáltalán nem olyannak látta magát, mint amilyen valójában volt, hanem valamiféle elfajzottnak. Az fürdőszobai tükörben látottak nem tetszettek neki.

Úgy gondolta, az igazi tükrök a labirintusban vannak, azok mutatják meg, hogy milyen erős, daliás.

És lassan kezdett úgy viselkedni, mint ahogy a görbe tükrökben látta magát.  Ez ugyan számtalan kellemetlen helyzetbe sodorta, hiszen a valóság, amiben élt, nem volt tekintettel a labirintusra.

De azért rendszeresen járt – ahogy cseperedett, már egyedül – a vidám parkba. Már megismerték. A pénztáros kérés nélkül adta a jegyet. Tudta: Pistike sehová nem megy, csak a labirintusba.

Az osztálytársai, később a kollégái – mert, ahogy telt az idő, nem szokott le a labirintus tükreiről –, a nők eleinte érdekesnek találták, hogy ebben a jelentéktelen testben milyen ego fejlődött. Ám később elfordultak tőle. Nem értették, miért gondol magáról olyan dolgokat, amik láthatóan nincsenek.

Pistike így került egyre többször összeütközésbe a valósággal és a világgal.

Persze Pistike szerint a világban van a hiba, hiszen az nem látja, hogy ő milyen magas, széles vállú és erős ember. Rendre megpróbálta meggyőzni a hozzá közelieket, hogy valójában rosszul látnak. Néhányan – fő a békesség – elfogadták ezt, és még dicsérni is kezdték.

Ez hiba volt. Ezen felbuzdulva egyre többeket akart meggyőzni, hogy milyen is ő. És megint voltak olyanok, akik ezt elfogadták, azzal az érveléssel, hogy ha mások is elfogadják, akkor biztos így van, Pistike deltás és magas, mi több, erős.

Forrás: Internet

Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb lett a közösség, amely elfogadta Pistike önképét. Már a labirintusba se kellett elmennie, pusztán azokkal kellett söröznie, akik folyvást dicsérték az alakját. Ahogy már lenni szokott, legendák születtek Pistike nagyszerűségéről. E történetek tetszettek neki. Simogatták az egóját. Ha valami kellemetlenség mégis érte, arról azt állította, hogy az irigyei terjesztik azt, azok, akik tönkre akarják tenni, akik képtelenek meglátni benne azt, amit maga magáról terjeszt.

Hosszú évek után egyszer Pistikét – ha már olyan erős és szép – kihívás elé állították. Be kellett neveznie egy súlyemelő versenyre. Gyúrt ő a maga módján. Mindenütt elmondta, mennyit edz, aminek persze a fele sem volt igaz. Eljött a verseny napja. A barátai most is biztatták, drukkoltak (szinte tüntettek).  Mindenkit biztosított a maga legyőzhetetlenségéről, még azt is megengedte magának, hogy az ellenfeleiről becsmérlően nyilatkozzon. Eszébe sem jutott a valóság.

Pisti kilépett a reflektorok fényébe. Élvezte a hangos kiabálásokat, ahogy lépdelt fel a dobogóra. A súlyzó ott terpeszkedett középen, rajta kétszer három hatalmas acéltárcsa. Teátrálisan (hiszen ő szép, vállas, magas és erős) odalépett a vasakhoz. Körülnézett, majd a nagy nehezen begyakorolt mozdulattal leguggolt. Mellére lendítette a súlyt (ehhez még volt valós ereje), azonban megtartani már nem tudta, túl nehéznek bizonyult.  Kibillent egyensúlyából, és a félig felemelt vasak maguk alá temették.

Amikor a segítők lefelé cipelték a súlyosan sérültet a dobogóról, még akkor is – félholtában – azt motyogta: ez csak ellenfeleim összeesküvése, és valójában kilöktem azt a súlyt. Mert én vagyok Pistike a szép és erős.

Ceterum censeo OV esse delandam!