Elöljáróban minden kedves olvasómnak kívánok áldott és
kellemes karácsonyt!
Nem is igazán akarok ma politizálni, a pártok is – úgy néz
ki – betartják az adventet, bár ez a kormányzópártról nem igazán nem mondható
el: lásd a legutóbbi „bírságokat”.
Ami azért kiakasztott, az országos médiában megjelenő
„bombasztikus” tudósítás az iskolai disznótorról. Egy tapolcai iskolában
bemutatták a gyerekeknek, hogy miként is folyik egy sertés házias
feldolgozása. Az esemény az iskola
igazgatója szerint fakultatív volt, azon az érdeklődő gyerekek vehettek részt.
Egyetlen szülő – és gyerek – volt, aki kiakadt ezen az eseményen. Mert mégis
micsoda dolog azt a szegény állatot feltrancsírozni, és ehető formába hozni!
No, ezen felbuzdultak újságírók és médiaszemélyiségek.
A jellegzetes városi értelmiségi hozzáállás, miszerint nem
kellene ezt csinálni, mert óhatatlanul nem kellő hatást vált ki a nyolc-tíz
éves gyermekekből. Érvként még az is elhangzott, hogy a disznótor az „családi
esemény”, nem való az iskola nyilvánossága elé.
Álljunk már meg egy normális szóra!
 |
| Forrás: Internet |
A városi gyerekek döntő többségének halvány fogalma sincs
arról, hogy a mindennapi betevője miként kerül elé. Ha elkíséri szüleit
vásárolni, csak azt látja, hogy szépen, gusztusosan előkészített sertés, marha
és baromfi darabok fekszenek katonás rendben a hűtőpultokon. Valószínű, hogy az ott terem, kizárólag
azért, hogy a városi ember igényeit kielégítsék.
Ezek a gyerekek éhen halnának, ha azt mondanák nekik, hogy a
baromfiudvar végén ott kapirgál az ebédnek való, csak el kell készíteni.
Képtelenek lennének a rántani való csirkét megfogni, elvágni a nyakát, megkopasztani,
és elkészíteni.
Persze ez nem az ő hibájuk. Az elmúlt évtizedekben a városi
lakosság elidegenedett a természettől. Nagyban hat rájuk az a gondolkodás, ami
az állatok jogairól az elmúlt években a társadalomban elterjedt. Természetes,
hogy az állatokat „csak úgy”, szórakozásból nem kínozzuk. Se házi, se
vadállatot.
 |
| Forrás: Internet |
De azért egyet ne feledjünk: az ember nem azért háziasította
az állatokat, hogy azokat önmagukért pátyolgassa. Tudomásul kell venni, hogy
azokat azért tenyészti, hogy élelme legyen. Azért tartja azokat jó körülmények
között, hogy azok húsa, és egyéb terméke (pl.: tej, gyapjú) minél jobb minőségű
legyen.
Az ember mindezt azért csinálja, mert így megkönnyíti saját
igényei kielégítését, nem kell vadászni a napi húsadagra.
A gyerekeket erre meg kell tanítani, akár városban, akár
falun élnek. Bár utóbbiaknak mindez nem mond újdonságot, hiszen benne élnek. A
karácsonyi disznótor még ma is a vidéki porták egyik kiemelt elfoglaltsága
ádvent idején. (Még akkor is, ha a többi napokon, hónapokban maguk is a helyi
hentestől szerzik be húsárut.)
Szóval, szerintem ez az egész „botrány” nem más, mint vihar
egy kanál vízben. Megint egy alkalom arra, hogy felmérjük magunkban: mennyire
ülünk fel a média befolyásának, vagy vagyunk annyira gondolkodók, hogy
egyszerűen csak legyintsünk rá!
Mindenkinek – akinek van alkalma és lehetősége – kívánok
disznótorral fűszerezett békés, áldott ünnepeket! (A média meg pukkadjon meg,
mert jobb egy marék friss töpörtyű a pogácsába, mint a gyári „bóti” termék)
Ceterum censeo OV esse delendam!
