Hallgatom reggel Tóth Zoltán előadását jelen választási
törvényünk aránytalanságairól és igazságtalanságairól (egyes szavazatok
kétszeres értékéről). Egyre jobban kialakul az a véleményem, hogy a jelen
ellenzéket semmi sem mentheti meg az együttműködéstől, ha tényleg komolyan
gondolják, hogy a mai hatalmat el akarják zavarni, visszaállítani a tényleges
polgári demokratikus (liberális) állami berendezkedést.
Bár a szakértő több változatot (mint jogi lehetőséget) vázolt
fel: közös választási párt létrehozását, koordinált indulást, közös indulást.
Egy a lényeg: összefogás nélkül leválthatatlan a FIDESZ, és a mai választási
törvény előírásai szerint, ha a választópolgárok nem elég aktívak, az is a
regnáló hatalomnak kedvez. Tóth Zoltán szerint minél többen vesznek részt a
szavazáson (nagy részvételi arány), annál nagyobb lehet az esélye az ellenzék
győzelméhez.
Botka László ugyan úgy nyilatkozott,
hogy az a fajta koordinált indulás, amiről a DK beszél az a modell nem létezik.
Most függetlenül attól, hogy mi Botka László személyes
ambíciója, vizsgáljuk meg a lehetőséget magát, miként lehetne mégis
megszervezni a koordinált együttműködést.
Először is vegyük számba azokat a demokratikus pártokat,
amelyek politikai célja a mostani kormány leváltása. Ezek közé soroljuk az
MSZP-t, a DK-t, a PM-et, az LMP-t, az Együtt-et, a MOMA-t és a Momentumot.
Mindegyik párt ragaszkodik ahhoz, hogy önállóan méresse meg
magát, és önálló jelölteket állítson.
Azt azonban tudjuk, hogy ha egyenként indulnak a választáson, annak az
eredménye az lenne, hogy a pártok egyenként még jobban ellehetetlenülnének, és
a FIDESZ még az eddiginél is nagyobb arányú győzelmet aratna. Ha ezt a
választópolgárok többsége el szeretné kerülni, úgy rá kell kényszerítenie a
saját pártját arra, hogy működjön együtt a többivel.
Tételezzük fel azt az ideális állapotot, hogy a fent
említett pártok hallgatnak a „jó szóra”, pillanatnyi érdekeiket alárendelik a
nagy közös célnak. Mit is kellene csinálniuk?
Az alaptétel az, hogy ha valamely párt (vagy szövetség)
képes az egyéni mandátumok 40 százalékát megszerezni, azzal olyan pozícióba
kerül a parlamentben, hogy biztos többsége, esetleg kétharmada is lehet.
Adott 106 egyéni körzet. Ezek közül 30 körzetben akkor is a
FIDESZ győz, ha piros hó esik. Az előretörő Jobbiknak is van 5 olyan körzete,
ahol igen nehéz lehet legyőzni. De mindez paradox módon a koordinált
jelöltállítást erősíti. Ugyanis a választási törvény előírásai szerint, ahhoz,
hogy egy párt országos listát állítson, úgy 27 körzetben (9 megyében) kell
jelöltet állítania. Ez nem okozhat problémát egyetlen demokratikus pártnak sem.
A fenti számok alapján marad 71 OVK, ahol koordinált
jelöltet kell indítani, olyat, aki megnyerheti az egyfordulós választást.
És itt kell jönnie az okos kompromisszumok tömkelegének.
Először is. minden – az együttműködésben résztvevő – pártnak nyolc olyan
jelöltet kell állítania, aki mandátumhoz jut az egyéni választáson. Ez egyben
biztosítja azt is, hogy minden résztvevő pártnak legyen frakciója a
parlamentben.
Ez azt is jelenti, hogy 56 választási körzetben megegyezhetnek
a pártok a jelöltekben. A fennmaradó 15 körzetben, a koordinációban résztvevő
pártok közvélemény kutatási eredményeik alapján osztoznának.
A választási körzetek jelöltjei pártok szerint
MSZP 8
+ 5 = 13 választási körzet
DK 8
+ 3 = 11
Együtt 8
+ 1 = 9
LMP 8
+ 2 = 10
PM 8
+ 2 = 10
MOMA 8
+ 1 = 9
Momentum 8 + 1
= 9
Összesen: 56+15=71
Az egyéni jelöltek koordinált indítása esetén a választópolgár
a listás szavazatát arra a pártra adhatja, amelyet személy szerint legjobban
preferál. Így az együttműködő pártok láthatják, hogy mekkora a valós
támogatásuk.
Az országos listára leadott szavazatok bővítik a mandátumok
számát. A részvételi aránytól és a szavazatoktól függően – 2016-ban a
Választási Bizottság nyilvántartása alapján a választópolgárok száma
7 997 988 fő, ideális eset lehet, ha ezeknek a 70 százaléka részt
venne a választásokon – az együttműködésben résztvevő pártok összes mandátumának
száma elérheti a közel kétharmadot.
Persze ebben a modellben benne van az a „veszély”, hogy az
MSZP önmagában nem nyeri el a mandátumok 51 százalékát, és nem alakíthat
egyedül kormányt, hanem koalícióra kényszerül.
De ez a koalíciós kényszer abban az esetben is megvalósul,
ha közös listát állít, vagy választási pártot alapít. Úgy vélem Botka László ellenérzései ez ügyben
innen fakadnak.
Ugyanígy a kampány is sokkal több energiát igényelne, hiszen
meg kell magyarázni minden egyes választási körzetben, hogy ki az a személy,
aki a koordinált jelölt, és miért kell arra szavazni, és hogyan szavazzanak a
polgárok a pártok listáira.
Nem könnyű a feladat, de megoldható! Eleve lesöpörni egy
valós sikerrel kecsegtető lehetőséget „több mint bűn, ez hiba”!
Ezt kellene minden demokratikus pártnak megfontolnia!
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése