ERŐSSÉGEK – GYENGESÉGEK, AZ „ELMÚLT HÉT ÉV”

Mostanság nagyon sokan találják magukat szemben azzal a kérdéssel egy állásinterjún, hogy határozza meg saját erősségeit és gyengeségeit. Nem könnyű ezekre a kérdésekre válaszolni, pedig az ember (általában) azt gondolja, hogy jól ismeri magát — ami korántsem igaz.

Ha azon töprengünk, hogy az „elmúlt hét év” milyen is volt, érdemes tehát egy árkus papíron két oszlopot csinálni: az egyikbe a jó dolgokat (pozitív, távlatosan is értékes) gyűjteni, a másikba pedig azt, ami káros, rossz vagy egyenesen bűnös volt.

Nem egyszerű ezt végbevinni, hiszen minden ilyen értékelés függ attól, hogy összeállítója milyen korú, mely társadalmi csoportba tartozik, hol él (az országon belül), milyen a jövedelmi szintje — és még sorolhatnánk néhány tulajdonságot, ami árnyalja a képet.

Azt sem szabad kifelejteni, hogy egy-egy intézkedés, esemény nem minden esetben hat közvetlenül az állampolgárra, csak közvetetten érezheti valaminek a létét vagy hiányát. Továbbá törekedni kell arra, hogy adatokkal bizonyítsuk, miért kerül valami egyik vagy másik kategóriába.

Kezdjük talán azokkal, ami közvetlenül – az élet mindennapjaiban – alig befolyásolja egy átlagpolgár életét:

Törvénykezés

1. Az Alkotmány felváltása az Alaptörvénnyel.

Egyértelműen negatív, hiszen semmilyen társadalmi egyeztetés sem előzte meg. Így a FIDESZ a parlamentben birtokolt kétharmadának köszönhetően, szinte „puccsszerűen” fogadta el, minden tiltakozás ellenére.

2. 2010 sietős törvényalkotási folyamata.Egyértelműen negatív, hiszen mint az alkotmány esetében, ezekben az esetekben is a parlamenti erőfölényt kihasználva, egyeztetés és társadalmi viták nélkül változtatták meg:

2.a egyesülési törvényt (civil törvény);

2.b. megszüntették az úgynevezett civil alapokat: kulturális alap, stb.

megváltoztatták a választási törvényt – mintegy „biztosítva” leválthatatlanságukat.

2.c. A z önkormányzatokról szóló törvények átalakítása, újabb közigazgatási szintek bevezetése (az állami adminisztráció további bonyolítása), a helyi döntések szintjének korlátozása.

Mindezek a teljesség igénye nélküli felsorolások, a részletes adatokat és törvényeket megtalálhatjuk a parlament honlapján és a törvénytárakban.

3.  Hasonló gyorsasággal igyekeztek az oktatást is a saját érdekeik szerint átalakítani. Először a felsőoktatás került sorra.
4. A köznevelést sem hagyták ki, amelynek célja: „A nemzet felemelkedésének zálogaként a magyar oktatásügy nemes hagyományait a jelen kor elvárásaival és a jövő lehetőségeivel ötvözve, a felnövekvő nemzedék hazafias nevelése és minőségi oktatása érdekében …a köznevelés résztvevői kötelességeinek és jogainak meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító köznevelési rendszer irányítása és működtetése…” De gyakorlatilag ez a törvény tette lehetővé az állami oktatás egy jelentős részének átadását egyházi irányítás és fenntartás alá.

Hasonló dúlás ment végbe még számos területen. Mindezeket a legkevésbé sem sorolhatjuk a „pozitív” előremutató, européer és a jövő kívánalmait kiálló törvények közé.

Mondhatnánk azt is, hogy a FIDESZ folyamatos törvénykezése egy cseppet sem szolgálta az ország érdekeit, sokkal inkább a hatalom megtartását és szinte korlátlan kiterjesztését az élet szinte minden területén.

Gazdaság

1. Nem volt sokkal sikeresebb a FIDESZ kormányzása a gazdaság területén se. A meghirdetett államháztartási hiány csökkentését se sikerült igazán végrehajtani. Számottevően nem csökkent annak mértéke. A GKI évente kiadott évkönyvei ezt tételesen tartalmazzák.

Sorolhatnánk még vég nélkül a teljesen ostoba intézkedések és döntések sokaságát, a közszolgálatot teljesítők (fegyveres erők és testületek) szolgálati viszonyát meghatározó törvények átírása, amely végletesen korlátozta a jövedelmeket.

2. Az elmúlt hét esztendőben hatalmas összegeket vontak ki a szociális ágazatokból: egészségügyből, szociális ellátó rendszerekből. Ezek már közvetlenül érintették az állampolgárokat.

A statisztikákat gyakorlatilag a saját igényeik szerint állították össze. A legjobb példa erre, hogy a fokozatosan csökkenő munkanélküliségi és foglalkoztatási adatokba beszámították a közfoglalkoztatottak számát és ide számolták el a külföldön dolgozó több százezer magyart is. (A közfoglalkoztatottakat sokkal inkább a szociális ellátás rendszeréhez kellene számítani.)

Mi épült?

Nagy beruházásokat – olyanokat, amelyek a későbbiekben is hasznot (adót, stb.) termelnek – keveset találunk az elmúlt hét év alatt. Ellenben az úgynevezett „látvány beruházásokból”, amelyek fedezete az uniós forrásokból származott, annál több valósult meg. Ilyenek a különböző települések központjainak szépítése és kialakítása, a központi beruházásokban létesülő nagy átalakítások: Várkert Bazár, Kossuth tér, a stadionépítések stb. Idesorolhatjuk még a budapesti fonódó villamoshálózat megépítését is.

1.  A termelő szférába az elmúlt hét esztendő alatt csak külföldi tőke invesztált. Ugyanakkor a kormány a propaganda szintjén mindent elkövetett, hogy ezekkel a vállalatokkal úgynevezett „stratégiai partneri” megállapodást kössön, jelentsen az akármit is. De, hogy mennyire nem jelent semmit, azt mutatja az is, hogy például a GE minden további nélkül számolja fel termelésének jó részét hazánkban (GE, lánykori nevén Tungsram).

A pozitív oldal tehát nem nagyon tölthető meg. Az emberek döntő többsége nem mondhatja el magáról, hogy jelentősen előre lépett az elmúlt hét évben.

Mindazok az intézkedések, amelyeket nagy garral reklámoztak – például a nagy családok adókedvezménye, a CSOK rendszer – elenyésző kisebbségnek jelentenek valós lehetőséget. Már csak azért is, mert az adókedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik adót fizetnek. A mintegy három és félmilliós szegény réteg ebből „értelemszerűen” kimarad.

Ha a FIDESZ, mint személy részt venne egy állásinterjún, úgy a legtöbb HR-es bizony nem adna neki lehetőséget, hogy a cégnél „bizonyítson”.

Gondolkodjuk el ezen. A választók nem mások, mint a politikusok munkaadói. Ha azok rosszul teljesítenek, akkor bizony el kell őket bocsátani, mert működésük több kárt okoz, mint hasznot.

Ceterum censeo OV esse delendam!