IFJÚ TITÁNOK!

Szokás volt – anno – a feltörekvő ifjabb nemzedéket „ifjú titánoknak” nevezni, de ennek volt egy másodlagos értelme is: Ti tán tudjátok mit kéne tenni?

Valahogy így vagyok én ezzel az üstökösként feltűnt Momentum mozgalommal és az azt megszemélyesítő fiatalokkal. Egy tehetséges, tanult, némi tapasztalatokat is szerzett fiatal társaság. De valami – ahogy mondani szokták –: nem gömbölyű velük kapcsolatban. Súlyos szavakat használnak, céljuk a jelenlegi elit eltávolítása. (Ez egyébként minden fiatalabb generáció célja szokott lenni, de idővel rájönnek: nem megy.)

Kétségtelen tény, hogy az Nolimpia kezdeményezésükkel átütő sikert értek el. Jól mérték fel, hogy a lakosság miként vélekedik jelen helyzetéről és a miként vélekedik arról, hogy mekkora forrásokat kellene mozgósítani a nemzetközi játékok 2024-es megrendezésére, a megtérülés legcsekélyebb esélye nélkül. Ez a siker azonban nem kellene, hogy ekkora arcot adjon a mozgalom képviselőinek.

Csak néhány keresetlen kérdés hozzájuk, miként gondoljátok az elit leváltását?

Miként gondoljátok kis hazánk további működésének jobbítását? Milyen elképzeléseitek vannak az ország működéséről (államigazgatás, költségvetés, fékek és ellensúlyok rendszere stb.)

Mert, hogy ezekről igen keveset halottunk. A napok egyik konkrétuma, miszerint a GDP 3,5 százalékát fordítanák az oktatásra. Ez szép. De minek a kárára, hogyan és miből?

Milyen értékek mentén kívántok politizálni?

Szolidárisak lesztek vagy sem? Konzervatívak az elképzeléseitek, vagy radikálisok? Az nem válasz, hogy „ügyek mentén” kívántok politizálni. Ez ugyanis ugyanolyan populista szöveg, mint amit a jelen kormányzat hangoztat, és ugyanolyan pragmatikus politizálásra utal. Azaz: egy dolog a fontos: bekerüljünk a hatalomba.

Márpedig ez nagyon kevés. Hofi erre azt mondaná: „…az is hülye, aki erre kardot ránt.”

Nézem a TV-ben a mozgalom (most már párt) elnökét. Szerinte az elmúlt 25 évben a politikusok elszúrták ezt az országot, mert lehetett volna másként csinálni. Ez igaz. Csak egyetlen probléma van vele: a politika és a történelem nem ismeri a „ha”-kat.

A rendszerváltás befejezetlenségének emlegetése meg egész egyszerűen sületlenség! Magyarország rendszert váltott ’89-’90-ben. Gyökeresen megváltozott gazdasági rendszere, és állami, jogi struktúrája. Minden kezdő politológus tudja, hogy ez a rendszerváltás igazi kritériuma, nem pedig a tapasztalatokkal nem rendelkező – néha még küldetéstudatának foglyaként működő – politikai elitjének szerencsétlenkedése.

Az igaz, hogy a világban bizonyos „politikai-filozófiai” válság van. Kiürültek a „nagy narratívák” (konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus) elvi megközelítései. Ám ez nem azért van, mert az ezt képviselő politikusok buktak meg, nem képviselve elég határozottan elveiket, hanem azért mert az elmúlt negyed században úgy megváltozott a világ (gazdasági, tudományos és társadalmi-szerkezeti szempontból), hogy a fenti ideológiák már nem képesek az így felhalmozódó problémákat kezelni.

Ezért lennék nagyon kíváncsi, hogy ezeknek a fiataloknak milyen víziójuk van a világról, a saját jövőjükről, az országról és a társadalom állapotáról, lehetőségeiről.

Nem elég azt hangoztatni, hogy „becsületesnek kell lenni”. A becsületesség relatív fogalom. Egyetlen ma regnáló hatalomban levőtől sem halottam, hogy ne lenne becsületes, mi több, annak sajátos megtestesülése.

Jobb lenne, ha tisztába tennék magukban a legalapvetőbb fogalmakat: nemzet, haza, Európa, Világ.

Azt pedig tudomásul kell venni, hogy az ellentétes oldalon álló politikai riválisok között illúzió együttműködésről, „békéről” beszélni. Ha azok rákényszerülnek is együttműködésre, ez csak saját politikai és gazdasági érdekeik alapján történik. Nem lehet béke az olajfák hegyén!

Az árkokat nem ti fogjátok betemetni. Lehet, hogy néhány centivel csökkentitek a mélységét, de megszüntetni az ilyen és hasonló megnyilvánulásokkal nem sikerülhet!

Járjátok az országot! Dicséretes! Építitek a közösségeiteket, hurrá!

De egy kicsit több alázatot, és szerénységet vár el a választó! Ne tévesszen meg benneteket a kitelepüléseiteken megjelenő néhány száz ember! Ugyanis a választásokat azok szokták eldönteni, akik otthon ülnek, és nincs lehetőségük gyűlésekre járni!

És ez nem azt jelenti, hogy ne figyelném kíváncsian ezeknek a fiataloknak a feltűnését. De azt elvárom tőlük, hogy vegyék komolyan magukat! Viselkedjenek politikushoz méltón! Adjanak egyértelmű programot, víziót.

Ceterum censeo OV esse delendam!