 |
| Forrás: Internet |
Napok (hetek) óta megy a pampogás a Pallas Athene
alapítványok ürügyén. Elhangzott már minden féle érv és összeg. Szó volt arról,
hogy ezt a MNB a devizaadósokon spórolta meg. Elhangzott az is, hogy az egész
törvénytelen. Körbejárták ezt a témát közgazdászok, politikusok, ki-ki
vérmérséklete szerint.
A probléma csak az, hogy az átlagember egy kukkot se ért mindebből.
Miről is van szó? Mi a közpénz, ami elveszti ezt a jellegét?
Tegyünk, a józanész szabályai szerint, egy rendet ebben a
kicsit kaotikus helyzetben.
Lőn a MNB-nak hirtelen nagy bevétele, ami az általa olcsón
vett és drágán eladott deviza közötti árkülönbözetből adódott. A banktörvény
értelmében ezt a többletet a banknak a költségvetésbe kellett volna befizetnie.
A költségvetés persze ezzel csinálhatott volna, amit akar: lehetett volna
államadósság-csökkentésre, egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra és még
számos más, valóban társadalmilag hasznos dologra fordítani. A probléma ezzel
csak az, hogy ha ez az összeg bekerül a költségvetésbe, akkor láthatóvá válik –
mind a hazai adófizetőknek, mind az európai pénzügyi szervezeteknek –, és mint
ilyen, számon kérhető lehet. A kormány már korábban szemet vetett erre-arra
(budavári ingatlanok miegyéb), ám ezt a költségvetésből nehezen tudta volna
megvalósítani. Így jött a nagy idea: Az MNB létesítsen alapítványokat, alapítói
tőkébe tegye be ezt a közel 270 milliárd forintot.
No, ott álljunk meg egy percre. Mennyi az a 270 milliárd? Az
bizony egyenlő 270 ezermillióval. Egy kis matematika: 100 milliárd forint az egyenlő 47619
ember éves jövedelmével, ha azt a statisztikai áltag jövedelemmel (175 000
Ft.- bruttó) számoljuk. A 270 milliárd
pedig 128 571 fő éves jövedelme.
De az igazi nagy dobás nem csak ezeknek az alapítványoknak a
létrehozása, hanem a gazdálkodásuk meghatározása.
Ez tényleg nagy dobás. Ugyanis az alapítványok a 270
milliárdot nem költhetik el, hanem csak annak a hozadékait. Így az alapítványok
a kereskedelmi bankokon keresztül állampapírt vásároltak, aminek a kamata 2,3
és 3,55 százalék között mozog. Azaz a MNB az alapítványokon keresztül nem
csökkentette az államháztartás hiányát, hanem 270 milliárddal növelte (mert
állampapírt vásárolt). Így az alapítványok által bezsebelt átlaghozam 2,9
százalék, ami a tőke után 7, 425 – 7,83
milliárd forint évente.
Nem elég, hogy a 270 milliárd nem került a valóban fontos társadalmi
problémák orvoslására, hanem még az
adófizetők termelik ki a kamatát is, amit az alapítványok a céljuknak
megfelelően elkölthetnek. Tehát, ami igazán bicskanyitogató:az adófizetők pénzét úgy költötték el, hogy
annak még a kamatát is az adófizetők állják!
Mit ne mondjak: ügyes!
A kérdés persze csak az, hogy aki mindezt megérti, az hogy
ülhet fel a bankelnök magyarázatának, hogy mindez a közjót szolgálja.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése