Csúnya cím, szó, mi szó, de a jelen helyzetet tökéletesen
jellemzi. Ma már nincs a társadalomnak olyan csoportja, amely nem szenvedett el
valamiféle érdeksérelmet az elmúlt hat esztendőben. Lehetne tételesen felsorolni
mindegyiket, de a post terjedelme korlátozott, így ezzel nem fárasztom az
olvasót, de néhányat – azokat, amelyek mindennapi életünket közvetlen
befolyásolják – mégis csak meg kell említeni. Teljes csőd felé menetel a magyar
egészségügy, kétféle probléma okán is: nincs elegendő forrás arra, hogy
eszközeit (diagnosztikai berendezéseit, mindennapi eszközeit,
infrastruktúráját) megújítsa, fenntartsa, nincs elegendő személyzete, hogy az
ellátást gondok nélkül fenntartsa. (Csak egy példa: idős ismerősöm, reumatikus
panaszait enyhítendő, egy gyógyfürdőbe kérte beutalását. A háziorvos
természetesen megadta a beutalót, de a gyógyintézet külön kardiológiai
vizsgálatot is kért a beutaló mellé. És itt kezdődnek a problémák: a
vizsgálatra május elejére kapott időpontot. Mindez természetesen eltolja a
gyógyintézeti kezelést is. Lehetséges, hogy így csak valamikor őszre kap
lehetőséget arra, hogy fájdalmait enyhíthesse.
Persze van megoldás: néhány tízezer forintért ugyanabban a
rendelőben elvégezzék a vizsgálatot akár holnap is. Felvetődik a kérdés: ha
térítési díj ellenében elvégzik ezt a vizsgálatot, akkor miért is kell
ugyanerre hosszú heteket, akár két hónapot is várakozni?)
A másik égető terület a közoktatás. Ha valakinek sokat
mondják – ráadásul olyanok, akik értenek hozzá –, hogy nincs igazad, akkor ezen
el kell gondolkodni. A kormány azonban láthatóan semmibe veszi a pedagógusok
tiltakozását. Ennek nem elsősorban a szervezeti oldala az érdekes, hiszen
megfelelő akarat esetén egy intézményt éppen úgy meg lehet szüntetni, mint
ahogyan létrehozták azt elegendő gyorsasággal.
A baj nem elsősorban a KLIKK, hanem maga az egész
közoktatási rendszer, törvényestül végrehajtásostól. A politika olyan baklövést
követett el, amely akkora károkat okoz, ami csak sokéves sziszifuszi munkával
lehet részben helyrehozni. Már három-négy évfolyam végzi az új rendszer szerint
iskoláit. Ezeknek az évfolyamoknak egy része végleg ki fog esni az oktatás
rendszeréből, nem lesz képes alkalmazkodni, beilleszkedni a jövőben a munka
világába. 16 évesen lehetőségként csak valamiféle vegetálás lesz az
osztályrésze, mert konvertálható tudáshoz nem jut. Lehet majd belőle segéd- és
betanított munkás, közmunkás, de annál nem igazán több.
A politika (a hatalom) bűne az, hogy nem képes szétnézni a
világban, tájékozódni arról, hogy öt-tíz éven belül miként alakul majd a
munkaerőpiac, mely tudások értékelődnek fel, és melyek lesznek végleg
elavultak.
Finnország példájából pedig tanulhatnának. Az 1950-es
években az északi ország sokkal mélyebben volt, mint az akkori Magyarország. A
finnek azonban felfogták az „idők szavát”, óriási pénzeket és energiákat öltek
az oktatásba (alap és felsőfokúba egyaránt), aminek az lett a következménye,
hogy húsz esztendő múltán felzárkóztak az európai színvonalhoz. Javult az
életminőség, bekapcsolódtak a nemzetközi gazdasági élet élvonalába.
A mai hazai hatalom azonban ennek az útnak pontosan az
ellenkezőjét csinálja. Minden európai ország polgárait (gyerekeit) a tudás
társadalmára készíti fel. A legmodernebb eszközökkel és módszerekkel próbálja
ezt a tudást átadni a felnövekvő generációknak, amivel azok képesek megalapozni
saját és országuk jövőjét. Nálunk ezzel ellentétben visszaköszönnek a 30-40
évvel ezelőtti módszerek, tematikák. Lecsökkentik a tankötelezettség idejét,
óriási összegeket vonnak ki az oktatás minden ágából. Ezzel tulajdonképpen a
saját jövőnket (nem a jegyzetíró jövőjét, hanem unokáink elkövetkező életét)
veszélyeztetik.
Egyre kevesebb a felsőfokú
oktatásba jelentkezők száma, csökkent az állami támogatással tanulók
létszáma.
Ez a politika, minden hivatalos propaganda ellenére, el
kell, hogy gondolkoztassa az embereket: milyen jövő (és ország) elé nézünk, ha
ez így folytatódik?
Ideje lenne már tényleg gondolkodni!
„…S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk. …”
Ceterum censeo OV
esse delendum!
