Orbán Viktor
évértékelője ürügyén
Néhány száz elkötelezett hallgató a Várkert Bazárban. A
szokásos díszletek, zászlóerdő, amelyek közül bántóan hiányzik az uniós lobogó,
elvégre tagjai lennénk ennek a szövetségnek, vagy mi a szösz!
Tekintsünk el a hallgatóságtól és a díszletektől,
koncentráljunk az elhangzottakra, amelyeket magunk is elolvashatunk
e linken. Már ezért is ajánlom, nehogy az a vád érjen, hogy valamit rosszul
halottam a televízió élő adásában. (Dőlt betűkkel a miniszterelnök mondatai.)
A bevezető is bombasztikus. „A magyar gazdaság a hetedik éve növekszik.” Ez kétségtelenül így
van, a számok ezt mutatják. A 2012-es visszaesést -1,5 százalékot nem számítva
a 2010-es állapothoz képest jelenleg 4,2 százalékos növekedést ért el a
nemzetgazdaság 8 év alatt. A grafikon persze csak, mert minden évben az előző
évi alapot veszi 100 százaléknak. Így például a 2014-es 4 százalékos növekedés
a 2013-as teljesítményhez mért.
Forrás: Internet -- Mérce |
Egy másik kérdés azonban az, hogy nominálisan (dollárban
vagy euróban kifejezve) mekkora, és ez az érték hogyan aránylik más unós
országhoz. 2017-ben magyar gazdaság növekedése 3,9 százalék volt, az EU átlaga
pedig 2,5 százalék. Nos, az ördög itt van eltemetve. Mert az EU átlag nemzeti
jövedelem 2017-ben 27000 euró/fő, addig a magyar adat: 11 800 euró. Tehát
ha az unió átlagban 2,3 százalékot növekszik, úgy a keletkezett többlet 675
euró, míg a nagyobb növekedést jelző 3, 9 százalékos magyar adat szerinti
többlet 460 euró. Azaz a magyar növekedés, ami meghaladja az uniós átlagot, még
mindig csak 68 százaléka az uniós növekedésnek. A számok törvénye alapján tehát
az olló nem záródik, hanem nyílik. Mindez csúsztatás és a statisztika
bűvészmutatványa, amely jelen esetben a miniszterelnöknek kedvez.
„Vajon fölfelé tartanak-e a magyarok? A választ úgy kaphatjuk
meg, ha a mai állapotainkat összevetjük korábbi helyzetünkkel. Egy évtized még
egy nemzet történetében is elég hosszú idő, mérhető időszakasz. Alkalmas arra,
hogy tanulságokat vonjunk le belőle. 2009-ben a baloldal nyolc évig tartó
rémkormányzásának vége felé, amikorra már közös vagyonunkat, tartalékainkat, az
adóssághegyekkel pedig a jövendő lehetőségeinket is felélték, az akkori
évértékelőmben azt mondtam, Magyarországnak nem egyszerűen válságkezelő
csomagokra, hanem jóval többre, teljes megújulásra, egy új irányra van
szüksége. Ma pedig, tíz év elteltével a következőket mondhatom Önöknek. Egy ma
született magyar gyermek úgy számolhat, hogy jó eséllyel meg fogja élni a XXII.
századot, mert a magyarok egyre tovább élnek, egyre hosszabb életben
reménykedhetnek.”
Érdekes
eszmefuttatás. Totálisan negligálja a külső körülményeket, és még ráadásul nem
is mond igazat. Visszaköszön az „emútt nyóc év” propagandája. Mintha nem lett
volna közben egy gazdasági válság, amely megrázta a fejlett világ teljes
gazdasági és pénzügyi rendszerét. De ezt hagyjuk.
Hogyan
kerül ide a várható élettartam?
Ez
utóbbinak persze kétségtelenül vannak gazdasági vetületei, de csak az
Orbán-kormányzat eredményének betudni azt, hogy egész kontinensünkön, így kis
hazánkban is örvendetesen növekszik a ma születettek várható élettartama — nos,
ez bornírt állítás.
„A foglalkoztatottságot
55 százalékról 70-re emeltük, a munkanélküliséget az egyharmadára vágtuk. Az
államadósságot 85 százalékról 71 százalékra metszettük vissza. Közben a
jövedelmeket folyamatosan növeltük, a minimálbért például több mint a duplájára”
Ez is a szokásos propaganda szövegek egyike. Valóban,
statisztikailag tán még igazak is az adatok, csak megint azzal szembesülünk,
hogy a statisztikák nem a valóságot képezik le. Mert azt azért a legnagyobb
jóindulattal sem állíthatjuk, hogy a közmunka az valódi munkaviszony lenne.
Egyrészt azért nem, mert esetleges, nem folyamatos az esetek többségében,
másrészt pedig javadalmazása el sem éri
a valódi közszolgálatban dolgozók bérét, hogy a valódi munkaerőpiacon fizetett
béreket már ne is említsük. Az adatok szerint a bruttó minimálbér valóban
csaknem duplájára emelkedett, azonban ennek nettó összeg, mindössze 60 százalékkal
haladja meg a 2010-es szintet.
„Nekünk nem az jelenti a
győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk
nyer. Én azok közé tartozom, akik mélyen meg vannak győződve, hogy minden
magyar gyerek jobban élhet majd, mint a szülei, és hiszem, hogy nagy többségük
élni is tud ezzel a lehetőséggel. Mi vagyunk az a közösség, amely mindig is azt
akarta, hogy minden magyar ember élete számítson, és mindenkinek legyen helye a
magyar jövőben. A mi közösségünk nemzeti alapon áll. Nem azért csináljuk a
politikát, hogy divatos eszméknek szolgáljunk, hanem azért, hogy a magyarság
fennmaradjon.”
Ehhez a komment
mindössze annyi: bullshit! Aki ezeket a sorokat elolvassa, és értelmezi, nem
juthat más következtetésre.
Az az EU-s források hatása a magyar GDP alakulására (2006-os árakon) |
„Sikeres
vállalkozóinkra még vár egy történelmi feladat. Nekik kell létrehozniuk
Magyarország területén kívül azokat a befektetéseket, amelyek profitját
hazahozva, kiegyenlítjük a Magyarország területéről kivitt profit mennyiségét.
Igazi nemzeti küldetés ez, óriási feladat ez, rá is megy majd legalább tíz
évünk.”
Na, ez nagy ívű gondolat, de ha azt nézzük, hogy ma hány magyar vállalkozó(zás) – és itt nem csak a kormányzat által futtatott „Fidesz-közeli” vállalkozásokat értem – van olyan helyzetbe, hogy kilépjen a határokon kívülre a termékeivel, hát azokat egy kezemen meg tudom számolni. A Mészáros-birodalom pedig általában olyan vállalkozásokból áll – kivételt képeznek a nemrég megszerzett turisztikai és banki portfóliók –, amelyek nem életképesek nagyobb állami megrendelések nélkül. Az általuk végzett tevékenység és szolgáltatás színvonala nem igazán versenyképes külföldön sem minőségében, sem árában.
Na, ez nagy ívű gondolat, de ha azt nézzük, hogy ma hány magyar vállalkozó(zás) – és itt nem csak a kormányzat által futtatott „Fidesz-közeli” vállalkozásokat értem – van olyan helyzetbe, hogy kilépjen a határokon kívülre a termékeivel, hát azokat egy kezemen meg tudom számolni. A Mészáros-birodalom pedig általában olyan vállalkozásokból áll – kivételt képeznek a nemrég megszerzett turisztikai és banki portfóliók –, amelyek nem életképesek nagyobb állami megrendelések nélkül. Az általuk végzett tevékenység és szolgáltatás színvonala nem igazán versenyképes külföldön sem minőségében, sem árában.
Nem térek ki az ellenzékről odavetett mondataira, azok
magukért beszélnek, minősítik a beszéd íróját.
Mint az sem érdemel sok megjegyzést, hogy a miniszterelnök
miként vélekedik a gazdaság
dimenzióváltásáról, és modernizációjáról. Azt lehet belőle levonni, hogy
halvány fogalma sincs arról, hogy a digitalizáció és az elektronika milyen
hatással lesz nem csak a gazdaságra, hanem a társadalom általános állapotára is
a jövőben.
Az előadás közepén került elő újra Brüsszel és Soros. Ebben a részben hozta a már unásig ismert paneleket
a migránsokról és a határvédelemről. Ez csak azért is érdekes, mert aláírta a
közös határvédelmi megállapodást.
Ugyanakkor felvázolt egy olyan víziót az eliszlámosodó
Európáról, aminek semmiféle alapja nincs. A kultúrákat nem lehet csak „létszámalapon”
eltörölni, és azok sokkal erősebbek, semmint azt Orbán Viktor gondolná. És ha
már a viccet megengedte magának a miniszterelnök, akkor álljon itt egy kis
versike még a ’70-es évekből a kommunista ideológia meggyökerezettségével
kapcsolatban:
Ne mosolyogj Iljics,
Nem tart ez örökké!
Százötven év alatt
Sem váltunk törökké!
Ami pedig a
családtámogatási rendszert illeti:
A különböző internetes és egyéb médiumokban ma már hosszan
elemezték e juttatások és kedvezmények lehetséges hasznát és kárát — esetlegesen
feleslegességét.
A közmondás azt tartja igazán szegény az, aki még ígérni sem
tud.
A miniszterelnök nagyot ígért, de a megvalósítás
valószínűsége tart a nullához. Nem elsősorban azért, mert képtelenek lennének
előteremteni az ehhez szükséges milliárdokat. Azért nem megvalósítható, mert a
kedvezmények nem egyenlőek a juttatásokkal. Kölcsönt kapni egy dolog, és még ha
azt kedvezményesen kell is, az mégis csak kölcsön és nem juttatás. Vonatkozik
ez a házassághoz adandó kedvezményes kölcsönre, vagy a gépkocsi vásárláshoz
adott összegekre. (Ez utóbbit egy amúgy is kölcsönökkel és törlesztő részletekkel
rendelkező több gyerekes háztartás amúgy sem tudja igénybe venni, mert nincs annyi
jövedelme. Ha pedig magas jövedelmű a nagy család, akkor meg nem kell neki
mindez, mert egy összegben vesz gépkocsit és nem részletre.
A bölcsődei férőhelyekről: ez bullshit újra. a 21 ezer
férőhelyet hány városban, hány településen kell felépíteni, megteremteni? A
bölcsőde nem csak épületből (és főleg nem abból) áll, hanem abba dadák,
pedagógusok, egyéb személyzet kell. Ennek meg kell teremteni a hosszú távú
anyagi alapjait, amiről itt egy szó sem esett. Kicsit szkeptikus vagyok abban,
hogy képesek lesznek egy év alatt a 10 ezer férőhelyhez megteremteni a személyi
követelményeket.
Már megint azok a fránya részletek!
Összefoglalva:
megint halottunk egy kívánságlistát és egy előzetes kortes beszédet az uniós
választásokra.
Ezért lezárni a Várbazárt, és borzolni az emberek
érzékenységét igazán kár volt!
Ezt a szöveget elhiszi (elhiszi?) az a párszáz fan, aki
lelkesen tapsolt. De a valóság ettől eltérő dimenzió!
Ceterum censeo OV esse delendam!