„EZ EGY SZABAD ORSZÁG — MINDENKI AZT TESZI, AMIT SZABAD!”

Ezt a mondatot egyik barátom mondta, amikor még valamikor a nyolcvanas években sétálgattunk a Dózsa György úton, a hajdani Lenin szobor környékén a Műcsarnok mögött.

Az jutatta eszembe, hogy lassan megint ott tartunk. A demokráciánkban vannak egyenlőek és egyenlőbbek. Vannak, akik bármit megtehetnek – mert a „kedvesek” közé tartoznak, a „mi kutyánk kölykei”. Ez egy demokratikus jogállamban tűrhetetlen.

Hogyan fordulhat elő az, hogy aki tagja egy meg nem határozható kedvezményezett körnek – rendelkezzen bármely „magas kapcsolatokkal” – más elbírálásban részesül a hatóságok részéről, mint az, aki csak közönséges állampolgárként tengeti életét. Azokról már nem is beszélve, akik nyilvánosan, a demokratikus játékszabályokat betartva tiltakoznak a hatalom túlkapásai ellen.

Forrás: Internet, MTI Mihádák Zoltán

Ha egy kis hekker ellen rögtön eljárást indítanak, ha egy civil aktivistát elítélnek tiltakozása miatt, hogyan fordulhat elő, hogy egy halálos áldozattal járó balesetet okozó gyorshajtó szabadon (házi őrizetben) várhatja ügyének tárgyalását?

Hogyan van az, hogy az ügyészség tetszése szerint vehet figyelembe tényeket, a bíróság pedig nem veszi figyelembe a védelem és a szakértők véleményét, a politika érdekeinek megfelelően ítélkezik?

A gond – túl a konkrét eseteken – az, hogy mindez nem vált ki hangos és tömeges tiltakozást a polgárokból, a lakosságból.

Mert hogy is van ez? A piti rendbontásért és kisebb bűnökért könyörtelenül lecsap a hatalom, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság teljes tekintélyének felvonultatásával. Egyesek pedig szinte kibújnak a felelősség alól, más, kedvezőbb elbírálás alá esnek a hatóságok részéről.

Nem más ez, mint a jogállam elveinek sárba tiprása.

Tévedés ne essen: aki megsérti a törvényeket, az ellen induljon eljárás, kapja meg a törvény által kiszabható büntetést. Az azonban ne lehessen könnyítést és elnézést kiváltó ok, hogy valakik jó kapcsolatot ápolnak a hatalommal, legyen ez gazdasági vagy egyéb köztörvényes bűncselekmény.

Nagyon sokat kell még tanulnunk a demokráciáról és a jogállamról. Mert ha ez így megy tovább, a jogállam csak egy címke lesz, tartalom nélkül, és az ország kiszolgáltatottá válik a hatalomnak, és még sérelmeiért jogi segítségért se folyamodhat!

„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

(Martin Niemöller teológus 1892-1984)

Ceterum censeo OV esse delendam!