 |
| Forrás: Internet -- 24.hu |
A párizsi merénylet óta újra érvényes a fenti idézet (hiába
lassan fél évszázados!).
Úgy néz ki e pillanatban, hogy a fejlett Európa csak akkor
mozdul meg, ha valami kirívó történik, aminek sok áldozata van.
Úgy néz ki a párizsi merényletek kiverték a biztosítékot a
politikusoknál, ma már az uniós honvédelmi miniszterek megszavazták a
támogatást (ami most még csak egy politikai gesztus) a francia katonai lépéseknek.
Mindez azt jelenti, hogy a szíriai-iraki – IS elleni – fellépés, amelyben az
érintett felek: az USA, az Orosz Föderáció, az Unió vesznek részt, komolyabb
akciókra szánta el magát. Az a jövő zenéje, hogy ezeknek mi lesz az eredménye a
szárazföldön. De azt már az elmúlt heti pesmerga (kurd) akciókból és sikerekből
láthattuk, ha az IS elleni helyi erők elegendő légi és egyéb nehézfegyverekből
támogatást kapnak gyors eredményt érhetnek el. Az persze nyilvánvaló, hogy sem
Szíriában, sem Irakban a lakosság nagy többsége nem támogatja a szélsőséges
iszlamistákat. Vereségük tehát csak idő kérdése.
De nem csak az idő játszik kiemelt szerepet. A kínai
miniszterelnök nyilatkozata, miszerint országa támogatja a terrorizmus elleni harcot,
azt mutatja, hogy Kína is érdekelt bizonyos mértékig a térségben. Ha nem is
Szíriában vagy Irakban, de az afrikai kontinensen mindenképpen, márpedig ott is
jelen vannak az IS-hez hű különböző csoportok.
Mi is történik itt?
Az ember alapban agresszív. Ezt az agresszivitását a
kultúrája, civilizáltsága tartja kordában. Megtanulja, hogy konfliktusait
civilizált formában, erőszakmentesen oldja meg. Ez hasznos a számára, hiszen a
kompromisszumok alapján békében élhet, teheti dolgát. Ha azonban olyan problémába
fut bele, amelyet a fenti módszerekkel képtelen kezelni, vagy olyanba, amely
emocionálisan döntésképtelenné teszi akkor az erőszakhoz folyamodik utolsó
érvként.
Nincs ez másként a társadalmakkal sem. Európa történelmében
számtalan háború, konfliktus „tanította” meg a társadalmakkal, hogy a problémák
ilyen rendezése – látszólag ugyan érhet el „győzelmeket” – hatalmas
áldozatokkal jár. Egy háború után mindenki vesztesnek érezheti magát. Éppen
ezért nincs kontinensünkön immár 70 esztendeje komolyabb háború (gondoljunk
csak a délszláv konfliktusra). Közös
civilizációnk – a szabadság és a demokrácia alapján – meggátolta, hogy a
különböző ellentétek háborúba torkolljanak.
Ezt a „civilizációs mázt” – vagy ha úgy tetszik: kulturális
gátlást – látszik lerombolni a mostani merénylet sorozat. Ebben az esetben
pedig az európai társadalmak mindent el fognak követni annak érdekében, hogy
értékeiket és saját biztonságukat megőrizzék.
Bizony, ez egyfajta aszimmetrikus háború. Nem csak
hadseregek vívják, hanem hackerek, informatikusok, rendőrök és titkos szolgák. Minden
erőt rendelkezésre bocsátanak ahhoz, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Persze
tudjuk: meg fog ismétlődni!
 |
| Forrás: Internet -- 444.hu |
Megismétlődik, mert a terrorszervezet célja éppen az, hogy
bizonytalanságot és félelmet keltsen. Tehát tulajdonképpen kettős „ellenség”
ellen kell harcolni: az egyik a valós terrorista, aki fanatikus, akinek nem
lehet elmagyarázni, hogy tette felesleg és ostoba. A másik ellenség mi magunk
vagyunk. Képesek vagyunk-e ezt a konfliktust félelem nélkül végig élni. Felül
tudunk-e emelkedni hirtelen támadt haragunkon, elfogultságainkon?
Képesek vagyunk-e hideg fejjel elemezni a tennivalókat – a
fegyvert fogó terroristákat legyőzni, és megoldani azokat a problémákat,
amelyek a frusztrációt okozzák és segítik a potenciális terroristák „kitermelődését”.
Összetett feladat áll tehát Európa előtt. De mind a
menekülők, mind az európai lakosság érdekében bízom a gyors megoldásban.
Ceterum
censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése