ORBÁN: MERKELTŐL A FÖLDIG

Forrás: Internet

Az elmúlt hét várakozással telt. Legalább is abban az értelemben, hogy milyen eredményeket hoz a magyar és a német kormányfő találkozója.

A sajtó jól kielemezte a berlini eseményeket, a sajtótájékoztatótól Kertész Imrét ért méltatlan „meghatározásig”. A lényeg azonban mégiscsak egy ebben a dologban: jól látható, hogy Magyarország nem tétel a német politikában, hanem csak olyan ballaszt féle, amit cipelni kell annak érdekében, hogy stabilan maradjon a hajó. (lásd még tőkesúly). A magyar kormányfő persze igyekezett ezt a tényt elbagatellizálni, és hangsúlyozta az európai – főleg monetáris – ügyek fontosságát. Kommunikációját hallgatva örömmel értesültünk arról, hogy új szót illesztett szótárába, a „prudens”-t. (Szótári értelmében: a latinból származó kifejezés [prudentia], amely jelentése okosság, körültekintés.) Ezt még helyén alkalmazta, kis hazánk euro zónához való csatlakozásával kapcsolatban. (Mert, ahogy a mondás tartja: az idegen szavak használata szerencse kérdése!)De egyebekről csak annyit tudtunk meg, hogy Orbán Viktor – jó tanulóként – felmondta a költségvetés hiányáról szóló leckét, és a tanító néni ennek megfelelően megsimogatta a buksiját. Hogy a „tanáriban” (négyszemközti tárgyaláson a Reistagban) mi is történt, azt azért jótékony homály borítja a magyar hivatalos tömegtájékoztatásban. Persze egy-két dolgot megtudhat a kedves olvasó, ha veszi magának a fáradságot és utánanéz az interneten, miként szóltak erről a tudósítások a Lajtán túl (FAZ, Die Welt, a Tagesspiegel, a Der Spiegel stb. – magyar nyelvű összefoglaló itt).


Forrás: Internet

Minden esetre le lehet szűrni a tanulságot: Európa gondjai manapság sokkal nagyobban annál, semmint egy kis ország kis stílű gondjaival elfedjék az előbbieket. Az EU ugyan még fenntartja kifogásait a demokratikus értékrendek és intézményrendszerek megsértésével kapcsolatban, ám a német kormány – éppen azért, mert a kontinens gazdasági gondjait cipeli a vállán – ezt a kérdést másodlagosnak tekinti.
Orbán Viktor hazatérve Berlinből – megittasulva attól, hogy a számítottnál valószínűleg kisebb letolást kapott – újra a lovak közé csapott. Cegléden kinyilatkoztatást tett a fiatal gazdák előtt. Nem gondolom persze, hogy ez a beszéd úgy bevonul a magyar történelembe, mint Kossuth híres beszéde, ám figyelemre méltó badarságokat hozott össze megest. „A szocialista mezőgazdaságnak vége!” és a „termőföldet meg kell védeni a külföldiektől és a bankoktól.” „visszametsszük a nagybirtokot”.


Forrás: Internet

Dicséretes elgondolás, hogy a magyar gazdák jussanak birtokhoz, ahol hatékonyan tudnak gazdálkodni, és képesek eltartani családjukat, az országot pedig minőségi termékekkel ellátni.
A probléma azzal van, hogy – és ezt minden agrárközgazdász szajkózza – a földbirtok csak egy bizonyos nagyságrend felett lehet a mai körülmények között rentábilis. Az elaprózott kisbirtokok nem szolgálják sem az ország, sem az azzal rendelkezők érdekeit. Az ország érdekét azért nem, mert a kisbirtokokon megtermelt áru drága. Magas a fajlagos költség (üzemanyag, vetőmag, talajjavítók, bér és jövedelemhányad) így a termék értékesítési ára is magas. A piac pedig ezt nem fizeti meg. A hazai piac pedig még úgy sem, hiszen nincs fizetőképes kereslet, a lakosság jövedelmi viszonyai az elmúlt tíz év mélypontján vannak.


Forrás: Internet - mek.oszk.hu

A modern mezőgazdaságban – ahol korszerű eszközparkkal, a tudományos eredmények felhasználásával gazdálkodnak – kicsi a munkaerő szükséglet. A kormány mostani intézkedési tervei visszarepítik a magyar mezőgazdaságot egy 50 évvel ezelőtti korba, ahol kis nadrágszíj parcellákon dolgoztak a háború után földhöz jutott parasztok. Ne akarjunk a mai vidéki lakosságból éjjel nappal robotoló, tőkeszegénységgel küzdő gazdálkodókat csinálni, akik csak keserves erőfeszítések árán képesek termékeiket értékesíteni, szinte haszon nélkül. Be kell látni, hogy egy bizonyos határon alul (általában 300-500 hektár) nem lehet tartósan hatékony gazdálkodást folytatni.
Nagy a kísértés, hogy azt gondolja az egyszeri ember: ez a fajta „földreform” csak azt a célt szolgálja, hogy a klientúra olyan gazdasági alapokhoz jusson, amelyet egy esetleges kormányváltás után is megtarthat.

Ceterum censeo OV esse delendam!